Csőgl János: Tedd magad igaz emberré. Életünk problémái a mai irodalom tükrében (Budapest, 1988)
Életünk problémái a mai irodalom tükrében
főzött ebéd, az elintézett akta, a szalag végéről lekerülő késztermék, a vállat átölelő kar, a barátságos mosoly. Aki hivő ember, mindezt Isten elé cipeli, mint a kisgyermek anyja elé kincseit, vagy amint a boldog házőrző kutya az elcsípett kártevőt helyezi a gazda lábához. Akinek félig tudattalanul azon jár az esze, mit hogyan tudna jobban csinálni, aki utólag jólesően gondol az elvégzett munkára, és teszi mindezt hivő lélekkel, az tulajdonképpen szemlélődve imádkozik. Óh boldog az, kinek van Istene, bűne csupán a látható valóság, mert rajta van a Mindenség szeme, elnézi őt, az Öröklét lakosát. (József Attila: Óh boldog az) Úgy mondjuk, és ez is a valóság, hogy az egek és a föld minden teremtménye létével dicséri az Urat. Az ember ajkával is tudja, de ne feledjük, hogy létével is. És mivel bennünk értelmessé, tehát munkára és tudatos tettekre képessé vált a lét, azért ajkunknál is fontosabb és előbbre való munkánkkal, tetteinkkel dicsérni az Urat. Láttam, Uram, hegyeidet, s oly kicsike vagyok én. Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló, hogy küszöbödre ülhessek, Uram. (József Attila: Isten) Közhely, de sosem múló igazság, hogy az embert a munka és a tettek teszik naggyá, így méltóvá arra, hogy elhelyezkedjék a természetfeletti anyaölben, hogy letelepedjék Isten küszöbére. A lényeg az, hogy a munka, a 165