Csőgl János: Tedd magad igaz emberré. Életünk problémái a mai irodalom tükrében (Budapest, 1988)

Életünk problémái a mai irodalom tükrében

főzött ebéd, az elintézett akta, a szalag végéről lekerülő késztermék, a vállat átölelő kar, a barátságos mosoly. Aki hivő ember, mindezt Isten elé cipeli, mint a kis­gyermek anyja elé kincseit, vagy amint a boldog házőrző kutya az elcsípett kártevőt helyezi a gazda lábához. Akinek félig tudattalanul azon jár az esze, mit hogyan tudna job­ban csinálni, aki utólag jólesően gondol az elvégzett munkára, és teszi mindezt hivő lélekkel, az tulajdonkép­pen szemlélődve imádkozik. Óh boldog az, kinek van Istene, bűne csupán a látható valóság, mert rajta van a Mindenség szeme, elnézi őt, az Öröklét lakosát. (József Attila: Óh boldog az) Úgy mondjuk, és ez is a valóság, hogy az egek és a föld minden teremtménye létével dicséri az Urat. Az ember ajkával is tudja, de ne feledjük, hogy létével is. És mivel bennünk értelmessé, tehát munkára és tudatos tettekre ké­pessé vált a lét, azért ajkunknál is fontosabb és előbbre való munkánkkal, tetteinkkel dicsérni az Urat. Láttam, Uram, hegyeidet, s oly kicsike vagyok én. Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló, hogy küszöbödre ülhessek, Uram. (József Attila: Isten) Közhely, de sosem múló igazság, hogy az embert a mun­ka és a tettek teszik naggyá, így méltóvá arra, hogy el­helyezkedjék a természetfeletti anyaölben, hogy letele­pedjék Isten küszöbére. A lényeg az, hogy a munka, a 165

Next