Csőgl János: Tedd magad igaz emberré. Életünk problémái a mai irodalom tükrében (Budapest, 1988)
Életünk problémái a mai irodalom tükrében
tettek a dolgokat, az eseményeket, a többi embert hazavezesse Istenhez. Odatenném a szívemet, de apró szívem hogy tetszene néked ? Roppant hegyeid dobogásában elvész az ő gyenge dadogása, mért nem tudom hát sokkal szebben, mint a hegyek és mint a füvek, s ágyam alatt hál meg a bánat: szívükben szép zöld tüzek égnek, hogy az elfáradt bogarak mind hazataláljanak, ha esteledik, s te nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban ott állsz az útjuk végén meg nem zavarlak, én Uram, elnézel kis virágaink fölött. (József Attila: Isten) A szemlélődő imát lehet térdenállva is végezni, de ugyanolyan értékű kontempláció az önkéntelenül vagy tudatosan imává lett munka és élet. Akiben él a szó: bármikor megnézhetsz engem és munkámat, Istenem - az a szemlélődő ima szentje. Tétlenül elmerülni Istenben, ez keveseknek megadott kegyelem. Minden mozdulattal elmélyülten imádkozni, ez mindenkinek lehetséges. Sőt, ez a fontosabb. Mert „szabályos” szemlélődés nélkül bárki üdvözülhet. De a kontempláció mestere sem méltó Isten országára, ha munkája, gesztusai nem imádság. Hogy az ilyesfajta imára másokat is rá lehet nevelnünk, és hogy hogyan, arról minden bővebb kifejtésnél gazdagabban beszél József Attila Szeretnének című versének ez a pár sora: 166