Csőgl János: Tedd magad igaz emberré. Életünk problémái a mai irodalom tükrében (Budapest, 1988)

Életünk problémái a mai irodalom tükrében

merre induljon. Az irány József Attila mélyértelmű meg­látása mutatja meg: ... hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat... (Nem én kiáltok) Aki tisztává akar válni, legyen jó mindenkihez - ez a tisztaság lényege, mivel mindenekelőtt az önzéstől kell megtisztulni. Ne az határozza meg a tisztaság felé induló első lépéseit, hogy elhagyja ezeket és ezeket a csúf szoká­sait, szavait. Arra szánja el magát elsőül, hogy megpróbál mindenkit megérteni, mindenkihez kedves lenni, segíteni fog mindenütt, ahol csak tud, nem keresi sohasem a magáét, hanem másokért fog élni. Nem halhatok meg, nem szabad, míg meg nem találtam a tisztaságot, nem tudom még, milyen lehet, szeretném, ha sok haja volna, én a hajat kedveltem mindig, beletúrnék az ujjaimmal, de csak vigyázva... Hűvösödik, az utcára dobott cselédlány fiacskája holttestét költögeti. (József Attila: Beteg vagyok) Bizarr asszociációk? A tisztasággal kapcsolatban nem simogatni való dús haj jut az ember eszébe, még kevésbé egy megesett cselédlány. Nem, nem bizarr, hanem nagyon is lényeglátó képzettársítások ezek! A haj az átlelkesült, finom gyöngédség jelképe, a nemesen érző szereteté - és ez a teljes értékű tisztaság. A szerencsétlen, utcára tett leány 175

Next