Csőgl János: Tedd magad igaz emberré. Életünk problémái a mai irodalom tükrében (Budapest, 1988)

Életünk problémái a mai irodalom tükrében

A 17 éves költőnek ez a verse nem szól a címünkben fel­vetett témáról, azzal kapcsolatban egy másik költeményét fogjuk idézni. Mégis érdemes bevezetőül figyelmesen, esetleg többször is elolvasni ezeket a sorokat. Két célja is van ennek. Az első: biztosan kell tudnunk a majd idézendő szerel­mes vers szempontjából, hogy József Attila verseiben mindig az igazat mondja, még egyoldalú gondolatkifeje­zéssel sem hamisít. Ebben a versében olyan lelkiállapot tükröződik, amelynek leírását leheteden hamisnak gondol­nunk. Hivő hitetlenség és hitetlenkedő, mégis mély hit, költői öntudat és kétely, dac és szeretetre vágyó önfelál­dozás - mind együtt van a versben, mert együtt volt a költő lelkében is. Mindig hamisítatlan önmagát fejezte ki, minden ködösítés és egyoldalúság nélkül. Azt is mara­déktalanul el kell hinnünk tehát, amit erotikus versében ír. A második: rá kell döbbennünk e vers alapján, milyen komplikált is az emberi lélek. De ha a lélek komplikált, nem szabad egyszínűnek és túl egyszerűsítettnek lenniük a vele szemben támasztott követelményeknek sem. A keresztény élet alapállása: egészen Istené vagyok, és azt kívánom - erre vonatkozik a hatodik és hetedik versszak -, hogy az Úr is a magáénak fogadjon el. Az em­ber hús-vér lény, és nem könnyű testetlen, vértelen Valakit - erről is szól a költő - minden erejéből szeretnie. A meg­oldás ezen a ponton nem egyszerűen a megtestesülés. Jézus ugyan hús-vér Isten, de nincs vele megtapasztal­ható testi találkozásunk. A végső megoldás a krisztusi szó: „Amit bárkinek tesztek, nekem cselekszitek.” Az em­berszeretet így magasztosul istenszeretetté. Ezt írja le József Attila egy másik versében, a Bibliai­ban: szerelmében Isten jön felé, vele találkozik: 270

Next