Csóka Lajos: Állam és Egyház. a fejedelmi abszollutizmus és a felvilágosodás korában (Budapest, 1941)
Bevezető
BEVEZETŐ Az európai fejlődésnek alig van korszaka, amelyben az állam és az egyház viszonya ne állott volna legalább a vezető társadalmi rétegek politikai érdeklődésének első vonalában. Mélyebb barázdákat főkép a szellemi és politikai irányváltozások, a korfordulók idején szántott, amikor az addig uralkodó vezérgondolat, akár belső megrázkódtatás, akár a megdöntésére irányuló támadások hatása alatt elveszítette vonzóerejét s az ember új tartalmat és új formát keresett a közélet berendezésére. A bírálat, a dolog természete és a történelem tanúsága szerint, elsősorban az emberi közösség két legmagasabb rendű szervezett közületére, az egyházra és az államra s ezek egymással való kapcsolatára irányult. Ez annál természetesebb, mert mind a két közület célja és rendeltetése az emberre vonatkozik: az államé a földi jólét, a közjó biztosítására, az egyházé az örök üdvösségre való vezetésre. Abból, hogy a célok éppen úgy különböznek egymástól, mint a biztosításukra szolgáló eszközök, amelyekkel mind a két közület külön-külön rendelkezik, az következik, hogy működésük területe is el van hatá