Csóka Lajos: Állam és Egyház. a fejedelmi abszollutizmus és a felvilágosodás korában (Budapest, 1941)

Bevezető

BEVEZETŐ Az európai fejlődésnek alig van kor­szaka, amelyben az állam és az egyház vi­szonya ne állott volna legalább a vezető társadalmi rétegek politikai érdeklődésé­nek első vonalában. Mélyebb barázdákat fő­kép a szellemi és politikai irányváltozá­sok, a korfordulók idején szántott, amikor az addig uralkodó vezérgondolat, akár belső megrázkódtatás, akár a megdöntésére irányuló támadások hatása alatt elveszí­tette vonzóerejét s az ember új tartalmat és új formát keresett a közélet berendezé­sére. A bírálat, a dolog természete és a tör­ténelem tanúsága szerint, elsősorban az em­beri közösség két legmagasabb rendű szer­vezett közületére, az egyházra és az ál­lamra s ezek egymással való kapcsolatára irányult. Ez annál természetesebb, mert mind a két közület célja és rendeltetése az emberre vonatkozik: az államé a földi jó­lét, a közjó biztosítására, az egyházé az örök üdvösségre való vezetésre. Abból, hogy a célok éppen úgy különböznek egy­mástól, mint a biztosításukra szolgáló esz­közök, amelyekkel mind a két közület külön-külön rendelkezik, az következik, hogy működésük területe is el van hatá­

Next