Csoklich, Fritz: A Szentatya Ausztriában (Budapest, 1988)
A Szentatya Ausztria barátjaként érkezett
A Szentatya Ausztria barátjaként érkezett Borús, esős nap volt, amikor II. János Pál pápa második lelkipásztori látogatására Ausztriába érkezett. Becs schwechati repülőterén — mint mindig — friss szél söpört végig. A vendéglátó ország pirosfehér-piros zászlói és a fehér- L. sárga pápai lobogók alatt, egyszerű szertartással köszöntötte a Szentatyát, mint Ausztria barátját, Karl Berg salzburgi érsek, az osztrák püspökkari konferencia elnöke és Hans Hermann Groer, kinevezett bíboros, Bécs érseke. Kurt Waldheim köztársasági elnök tolmácsolta az állam üdvözletét és bemutatta a szövetségi kormány tagjait. Rövid üdvözlő beszédében a szövetségi elnök megállapította, hogy az osztrák nép túlnyomó többsége közösségben érzi magát a pápával. Azok is, akik az egyházzal szemben közömbösek, sőt határozottan szemben állnak vele, megadták a tiszteletet a pápának. Utalva Ausztria „sorsszerű földrajzi helyzetére”, Waldheim felhívta a figyelmet arra, hogy Bécs schwechati repülőteréről nyugatra pillantva láthatók az Alpok nyúlványai, kelet felé tekintve pedig a pannőniai síkság távlatai ismerhetők fel, és tiszta időben a Kis- Kárpátok hegyeit is látni lehet. Ezzel finoman utalt az elnök e második lelkipásztori látogatás különleges hangsúlyára — magyarok, szlovének és horvátok tízezreinek találkozására. Az államfő ezután közvetlenül a pápához fordult: „Olykor elbátortalaníthat minket, amikor azt látjuk, hogy a türelmetlenség, a kiengesztelődés hiánya, a gyűlölet a népek, felekezetek és osztályok között még mindig mennyi bajt okoz. Reményünket Önbe vetjük, Szentatya, aki szentbeszédeiben, beszédeiben és írásaiban állandóan a szívek megtérésére szólít fel.” Főpásztori hivatását a pápa mindig hangsúlyozottan a béke szolgálatába állítja — mondta az elnök. Ezért remélhetjük, hogy a Szentatya látogatása Ausztriában minden jőakaratú embert abban fog megerősíteni és arra fog bátorítani, hogy az igazságosságért, az emberi méltóságért aktív embertársi szeretetben kötelezze el magát. Rövid válaszában II. János Pál pápa méltatta Ausztria történelmét, kulturális gazdagságát és hitérzékét, megemlékezett arról a szívélyes fogadtatásról, amelyben 1983-ban, első lelkipásztori látogatása alkalmából részesült, és arra hívott minden osztrák katolikust, hogy mostani lelkipásztori látogatása folyamán „a múlt nagy és súlyos örökségét, valamint a jelen minden örömét és gondját is közös imában tárjuk Isten elé.” Mint már első látogatásakor is tette, a pápa idézte az osztrák szövetségi himnuszt, ezúttal a sokat próbált és dicsőséges Ausztriáról szóló versszakot. A díszszázad előtti elvonuláskor a „Daun-indulót” játszották, a régi osztrák 56. gyalogezred indulóját, amelyben a pápa édesapja szolgált. 2