Czigány György: Zárófogadás (Budapest, 2009)
Zárófogadás
- Úgy tudom, Bach után még Schubertét, Mozartot és Chopint is kedvelte. — Igen. Ha Chopint összehasonlítom Bachhal, néha Bachnál is van romantika, például a Goldberg-variációkban. Jánosnak jó füle volt ahhoz, hogy meghallja ezeket az összefüggéseket. Minderről Kocsis Zolival biztosan többet beszélgettek. Egyszer József Attiláról beszélgettünk: „József Attila... — és akkor egy kicsit eltűnődött, figyelt ő Mozart.” És igaza volt. Az a fajta elementáris tehetség volt, aki megírt húsz perc alatt egy remekművet, fogadásból is, ha kellett. Mozart pedig kuglizás közben írta egyik trióját. Ilyen szempontból József Attila valóban hasonló Mozarthoz. János véletlenszerűen bukkant rá zenékre és azokat amolyan égi jelekként fölfogta, befogadta. Neki a zenére lelkileg szüksége volt. A zenében az érdekelte, ami számára mond valamit, lehetett az akár csupán két taktus is. * (Pilinszky János zenéi) „(...) Találkozásaink során megtudtam - amit ő se rég tudott -, számára a zene nélkülözhetetlen. Kiderült a tény, hogy a zene az irodalomnál, filozófiánál többet jelent életében, hiszen „a nagy zene éppúgy gondolkodás, akár a filozófia, sőt az evidenciák talán még sokkalta magasabbrendű érvényességét tárja fel”. (...) „Hangszalagok. Az egyik 1966-ból. Pilinszky nyilatkozata akkor még igen emlékeztetett a fölolvasásra: lassan, ünnepélyesen mondta el (talán előre megírt?) szövegét. Különös hálával tartozom Bachnak. Későn, nagyon későn ő nyitotta meg szememet a zene világára. Azóta alig telik el nap, hogy ne hallgassak zenét. Főként reggel s még inkább a hajnali órákban. Bach hallgatásának nincsenek hangulati feltételei. Bármilyen állapotomban, hangulatomba, szükségemben közelíthetek hozzá. Akár az Univerzum, az a fajta legnagyobb erő, mely megadta magát az egyetemes gyengédségnek. Művei közt van egy, amit talán legjobban szeretek, ez a Musicali-sä 57 es-