Debreczeni János: Szentek élete. 5. rész (Budapest, 1878)
Kisasszony hava
Augusztus 1. 2 Szent Péter bilincsei. örömében nem nyitá ki az ajtót, hanem befutván, jelenté, hogy Péter az ajtó előtt, áll. Azok pedig mondák neki: Esztelenkedel. De ő erősíté, hogy ágy van. Azok pedig mondák : Az ö angyala. Péter pedig folyvást zörgete. Kinyiták tehát az ajtót, és látván őt, elálmélkodának. Intvén pedig nekik kezével, hogy hallgassanak, el beszóló, miképen hozta ki őt az Ur a töm löczből, ós mondá: Izenjétek meg Jakabnak és az atyafiaknak ezeket. Es eltávozván, más helyre méné. Megviradván pedig, nem csekély háborodás lön a vitézek között a miatt, mi történt Péterrel? Ideródes pedig, midőn elékivánta őt, és nem találta, törvényt szolgáltatván az őrökre, parancsoló kivitetni (kivégeztetni) őket.“ A lánczokat, melyekkel Péter megkötözve volt, — hagyomány szerint — a csodálatos szabadulás által lelkében meghatott s ennek következtében egész házával Krisztus hitére tért százados magához vevén, azokat ő és buzgó keresztény unokái, mint drága emlékeket, gondosan s híven őrizték mindaddig, mignem a keresztények, háromszázados üldözés után, szabad vallásgyakorlatot nyervén, e lánczok a jeruzsalemi templom kincseivé lettek. Az 5 dik században Eudokszia, II. Teodóz, kelet-római császár neje Jeruzsálemben és környékén a szent helyeket látogatván s hosszasabb ott időzése alatt az irgalmasság cselekedeteit nagy mértékben gyakorolván, távoztakor, Juvenál jeruzsálemi pátriárkától, háláúl és jótettei viszonzásáig , egyéb szent tárgyak mellett, sz. Péter két lánczát is ajándékúl nyerte. Eudokszia a lánczok egyikét a konstantinápolyi egyháznak adta, másikát szintén Eudokszia nevű lányának, III. Valentinián nyugat-római császár nejének Rómába küldte. S igy Jeruzsálem után Konstantinápoly és Róma , kelet és nyugat, mint egykor Krisztus keresztfáján, sz. Péter apostol lánczain is megosztoztak. Nagy volt az öröm mind Konstantinápolyban, mind Rómában, mikor meglátták vallásos kegyeletük becses tárgyait, a lánczokat, melyeket az viselt, kire a világ megváltó Istene a mennyország kulcsait bízta. De még fokozottabb lett az öröm, nagyobb a tisztelet és kegyelet ez ereklyék iránt, midőn III. Sziksztus pápa a neki fölmutatott jeruzsálemi lánczok láttára szintén eléhozta a lánczokat, melyekkel sz. Péter, Nero császár idejében történt kivégeztetése előtt, római börtönében volt megkötözve, és midőn e római láncz összehasonlítás végett a jeruzsálemi lánczhoz tétetvén, a két láncz hirtelen úgy egybefüződött, mintha ugyanazon kéz által egy lánczúl lett volna kovácsolva. Szép jelképe ez amaz érdemkoszorú füződésének, mely a buzgó keresztény békén tűrt, szenvedéseinek folytonos lánczolatából, mintegy észrevétlenül, létesül. Az egybefüződés csodája által meghatott ifjú Eudokszia császárné Rómában, az eszquilini halmon .,Szent Péter bilincsedről nevezett templomot építtetett, s az egygyé fűződött két lánczot itt helyezék el, hol az maiglan is látható-Tetszett Istennek e bilincsek érintése által, annak nagy érdemei iránti tekintetből, ki azokat viselé, több betegnek egészségét visszaadni, sőt némelyeket a gonosz lélektől is megszabadítani, — s ez által magokat e rideg bilincseket is mintegy megdicsőíteni. Innét magyarázható, hogy e bilincsek a keresztények mindig növekedő kegyeletének lettek tárgyai. Sokan vágyva vágytak azokból legalább leráspolyozott részecskéket bírni; s kik e szerencsében részesültek , a nyert vasport arany és ezüst keresztek bensejébe zárva,