Demény Dezső: A Budapesti Királyi Vár Szent István Apostoli Királyról nevezett kápolnájának díszes új ornátusa (Budapest, 1901)
4 hogy fölhasználva az általános restauratiót, megkéri a FÖLSÉGET, hogy a templom ruhatárának berendezésével vessen véget a régi visszás, kellemetlen állapotoknak. A Fölség kegyesen fogadta a méltányos kérelmet s elrendelte, hogy a kápolna részére, mely restauratiója után, szent ISTVÁN első apostoli királyunk tiszteletére Ion fölszentelve, két nagy díszornátus és az egyéb szükséges egyházi ruhák beszereztessenek. Ettől kezdve minden törekvés oda irányult, hogy Isten dicsőségére a királyi vár fényéhez lehetőleg méltó ornátusok birtokába jusson a templom. Kivált a nagy arany díszornátus tervezése okozott sok gondot. Az utóbbi időkben elképzelhetetlenül föllendült a német kéz- és gyáripar. Az általános föllendülés kihatott az egyházi ruhaszövetek gyártására is és meg kell vallanunk, hogy pár éven át úgy a minták szépsége, mint a kivitel tartóssága szempontjából hasonlíthatatlan szövetek kerültek ki különösen a krefeldi gyárakból. Valóságos meglepetés számba ment, mikor az egyik krefeldi gyáros, Gotzes Tivadar, a kitűnő műértő Schnütgen kölni kanonok tanácsára és útmutatása mellett 1888-ban megpróbálta utánozni azokat a hasonlíthatatlan középkori bársonybrokát szöveteket, melyek szépségükkel ép úgy fölötte állanak a modern szöveteknek, mint a hogy minden ágban fölötte áll