Desdouits, M.: Az ember és a teremtés. vagy a végokok elmélete a mindenségben (Budapest, 1853)
II néhány évtized előtt is lehetetlennek látszott némely lyek előtt, a’ mózsesi előadást a’ természet tani rend szerek’ bármellyikével is megegyeztetni : de azért szerfölött tévedne, ki innen azt következtetné elhamarkodva, hogy tehát ma már mindent ki lehet, a’ mi előbb e’ részben titok volt, tudományilag is magyarázni. Sok van, mi sokáig, és ha Istennek ngy tetszik, miiídenkorra is, egyedül hit’ tárgya fog ez életben legalább, az emberi-nem előtt a’ teremtés’ történetét illetőleg maradni. — Ugyanazért szerző’ fejtegetéseit sem mindenütt és mindenben ismerhetjük el ollyanokul, mellyeken a’ bővebb tapasztalás és terjedtebb ismeretek se legyenek képesek valamikor egyet-mást javítani és változtatni. Sőt inkább igen is lehetőnek, sőt valószínűnek is tartjuk, hogy az idő számos, jelenleg még homály fedett dolgokra fog olly fényt deríteni, mellynél fogva kitünendik , hogy a’ minden esetre csalhatlan szent-Írási adatokat más föltevések mellett is lehet, és még jobban, a’ valódi tudománynak bebizonyult elveivel öszhangzásba tenni. Mi legalább nem tudnék magunknak soha megengedni, hogy az akár itt, akár egyebek által másutt fölállított hypothesiseket olly csalhatlanokul nézessük, miszerint kárhoztatni lehessen azokat, kik szintazon eredményhez (melly a’ kinyilatkoztatás és tudomány közti öszhangzás’ kimutatása) más, a’ szerzőétől eltérő föltevések és rendszerek mellett is eljuthatni remélnek. Mert végre is szerzőnk szinte csak egyéni véleményekkel állhat elő; mellyek részére csalhatlanságot nem biztosítnak.