Diós István - Csaba Györgyné (szerk): XVI. Benedek pápa megnyilatkozásai 2. Pápai dokumentumok 2005-2013 (Budapest, 2018)
Látogatások Itálián kívül
XVI. BENEDEK PÁPA LELKIPÁSZTORI LÁTOGATÁSA KÖLNBEN 21 azt a szakadékot, ami a véges és a végtelen, a látható és a láthatatlan között van; benne a Titok vált nyilvánvalóvá, amikor egy kicsi gyermek gyenge tagjaiban kiszolgáltatta magát. „Csodálkozással telve állnak a csillagjósok az előtt, amit látnak: a mennyet a földön, és a földet a mennyben; az embert az Istenben, és Istent az emberben. Azt látják egy parányi testbe zártan, akit az egész világ sem képes befogadni." (Aranyszavú Szent Péter, Sermo, 160,2). Ugyanezzel a csodálkozással akarunk az Eucharisztia Evében ahhoz a Krisztushoz odafordulni, aki az irgalmasság tabernákulumában, az Oltáriszentségben jelen van. Kedves Fiatalok, a boldogságnak, amit kerestek, a boldogságnak, amihez jogotok van, neve és arca van: Ő a Názáreti Jézus az Eucharisztiában elrejtőzve. Egyedül О ajándékoz az emberiségnek életet bőségben. Máriával együtt mondjátok ki a ti igeneteket arra az Istenre, aki nektek akarja ajándékozni önmagát. Ma megismétlem nektek, amit beiktatásom kezdetén mondtam: „Aki bebocsátja Krisztust (életébe), nem veszít el semmit, semmit - abszolút semmit abból, ami az életet szabaddá, széppé és naggyá teszi. Nem! Csak ebben a barátságban tárulnak ki az élet kapui. Csak ebben a barátságban bontakoznak ki valóságosan az emberi lét nagy lehetőségei. Csak ebben a barátságban tapasztaljuk meg azt, ami szép és ami szabad." (A pápa beiktatási beszéde 2005. április 24-én.) Legyetek róla teljesen meggyőződve: Krisztus semmit sem vesz el abból, ami szép és nagy bennetek, hanem Isten dicsőségére, az emberek boldogságára és a világ üdvére mindent beteljesülésre vezet. Ezekben a napokban meghívlak titeket: vonakodás nélkül ajánljátok magatokat Krisztus szolgálatába, kerül, amibe kerül. A találkozás Jézus Krisztussal lehetővé teszi majd számotokra, hogy bensóleg élvezhessétek élő és életadó jelenlétét, hogy azután tanúskodhassatok róla a környezetetekben. Viselkedésetek és életörömötök által legyen a városban való jelenlétetek az evangélium hirdetésének első jele. Szálljon szívünkből a hála és dicséret az Atyához azért a sok jótéteményért, amit felénk kinyilvánított, és a hit ajándékáért, amit együtt akarunk ünnepelni, amikor ebből az országból hirdetjük a világnak, innen, Európa közepéről - annak az Európának a közepéről, mely sokat köszönhetett az evangéliumnak és hirdetőinek az évszázadok folyamán. Zarándokként megyek majd a kölni Dómhoz, hogy ott a Háromkirályok ereklyéit tiszteljem, a Háromkirályokét, akik készek voltak elhagyni mindent, hogy kövessék a csillagot, amely őket az emberi nem Megváltójához vezette. Nektek is, Kedves Fiatalok, volt már, vagy a jövőben még lesz lehetőségetek megtenni ugyanezt a zarándokutat. Ezek az ereklyék csupán porladó és szegényes jelei annak, amik a csillagjósok voltak, annak, amit ők már sok évszázaddal ezelőtt megéltek. Az ereklyék magához Istenhez vezetnek bennünket: ugyanis О az, aki kegyelme erejével a gyenge embereknek a bátorságot adja, hogy a világ előtt tanúskodjanak róla. Amikor az Egyház meghív minket, hogy tiszteljük a vértanúk és a szentek ereklyéit, tudja, hogy csupán porladó emberi csontokról van szó, de ezek a csontok olyan embereké voltak, akiket áthatott Isten transzcendentális hatalma. A szentek ereklyéi annak a láthatatlan, de valóságos jelenlétnek a nyomai, amely megvilágítja a világ sötétségét, amennyiben Isten birodalmát teszi láthatóvá, amely bennünk van. Velünk és értünk kiáltják: „Maranatha!" - „Jöjj el Jézus!" Kedveseim, ezekkel a szavakkal búcsúzom tőletek, és szívből mondom mindnyájatoknak: Viszontlátásra a szombat esti vigílián!