Diós István - Csaba Györgyné (szerk): XVI. Benedek pápa megnyilatkozásai 2. Pápai dokumentumok 2005-2013 (Budapest, 2018)
Látogatások Itálián kívül
XVI. BENEDEK PÁPA LELKIPÁSZTORI LÁTOGATÁSA AUSZTRÁLIÁBAN 315 ÖKUMENIKUS TALÁLKOZÓ SYDNEY SZÉKESEGYHÁZÁNAK ALTEMPLOMÁBAN 2008. JÚLIUS 18., PÉNTEK Kedves Testvéreim Krisztusban! Hálát adok Istennek a lehetőségért, hogy találkozhatok és együtt imádkozhatok veletek, akik Ausztrália különböző közösségeinek képviseletében vagytok itt. Köszönöm Forsyth püspök úr és Pell bíboros úr szívélyes üdvözlő szavait, és örömmel köszöntelek benneteket az Úr Jézus, „Isten háza szegletköve" (vö. Ef 2,19-20) nevében. Külön örömmel látom itt Edward Cassidy bíboros urat, a Keresztény Egység Pápai Tanácsának kiérdemesült elnökét. Hálával emlékezem arra, milyen odaadással munkálkodott a keresztények kölcsönös megértésének előmozdításáért. Ausztráliára a nagy etnikai és vallási sokféleség jellemző. A bevándorlók e hatalmas föld partjaira azzal a reménnyel érkeztek, hogy szerencsét és jó munkaalkalmat találnak itt. A ti nemzetetek is elismeri a vallásszabadság fontosságát. Alapvető jog ez, mely, ha tiszteletben tartják, az egész társadalom jólétét szolgálja, mert segíti a polgárokat abban, hogy a legmélyebb meggyőződéseikben gyökerező értékek alapján tevékenykedjenek, így a keresztények a többi vallás híveivel együtt hozzájárulnak az emberi méltóság és a nemzetek közötti barátság fejlődéséhez. Az ausztrál emberek szeretik az őszinte és szívélyes eszmecseréket. Ez jó szolgálatot tett az ökumenikus mozgalomnak. Példája ennek az Ausztráliai Egyházak Nemzeti Tanácsa tagjai által 2004-ben aláírt Megegyezés. E dokumentum elismer egy közös elkötelezettséget, kitűz célokat, kijelöli a konvergencia irányait, anélkül, hogy felületesen mellőzné a különbségeket. Egy ilyen megközelítés nemcsak azt bizonyítja, hogy a jelenben meg lehet találni a gyümölcsöző együttműködés konkrét megoldásait, hanem azt is, hogy folytatnunk kell a türelmes dialógust az eltérő teológiai álláspontokról. A már elért eredményeitek segítsék elő azokat a tárgyalásokat, melyeket az Egyházak Tanácsában és más helyi fórumokon folytattok. Ebben az évben ünnepeljük Szent Pál, az ősegyház egységéért fáradhatatlanul munkálkodó apostol 2000. születésnapját. Az imént hallott szentírási részben Pál emlékeztet arra a rendkívüli kegyelemre, melyet akkor kaptunk, amikor a keresztség révén Krisztus testének tagjai lettünk. Ez a szentség, mely az Egyházba lépés kapuja és a kegyelemből újjászületettek számára az „egység köteléke" (vö. Unitatis redintegratio, 22.), természetes következetességgel az egész ökumenikus mozgalom kiindulópontja. De nem a végső célja. Az ökumenizmus útja végső soron az Eucharisztia közös ünnepléséhez vezet (vö. Ut unum sint, 23-24., 45.), melyet Krisztus úgy bízott apostolaira, mint az Egyház egységének kiemelkedő fontosságú szentségét. Ha vannak is még legyőzendő akadályok, bizonyosak lehetünk abban, hogy eljön egy nap, amelyen a közös Eucharisztia fogja hangsúlyozni elszántságunkat egymás szeretésére és szolgálatára Urunk példája szerint. Jézus „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre" (Lk 22,19) parancsa ugyanis lényege szerint a „nektek is mosnotok kell egymás lábát" (Jn 13,14) intelemre irányul. Éppen ezért az Eucharisztiáról folytatott őszinte dialógus - melyet a Szentírás, a patrisztikus írások és a kérész-