Diós István - Dr. Viczián János (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon 16. Pótkötet: A-Zs - Magyar Katolikus Lexikon 16. (Budapest, 2013)
Ö, Ő
-803-• • //0,0 önkéntes kölcsönös biztosítópénztár: természetes személyek által a függetlenség, kölcsönösség, a szolidaritás és az önkéntesség elve alapján létrehozott, társadalombiztosítási ellátásokat kiegészítő, pótló, illetve ezeket helyettesítő szolgáltatásokat, továbbá az egészség védelmét elősegítő ellátásokat szervező és finanszírozó társulás. - A pénztár szolgáltatásait rendszeres tagdíjbefizetésekből, egyéniszámla-vezetés alapján szervezi, finanszírozza, illetve nyújtja. V.G. Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló Törvény. 1993. öregségi nyugdíj: az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött személyek sajátjogú nyugellátása. -2010. január 1-jétől társadalombiztosítási öregségi nyugdíjra jogosító öregségi nyugdíjkorhatára annak, aki 1952.1. 1. előtt született, a betöltött 62. életév; 1952: született, a 62. életév betöltését követő 183. nap; 1953: született, a betöltött 63. életév; 1954: született, a 63. életév betöltését követő 183. nap; 1955: született, a betöltött 64. életév; 1956: született, a 64. életév betöltését követő 183. nap; 1957: vagy azt követően született, a betöltött 65. életév. -1. Teljes ~ra jogosult, aki a) a születési évének megfelelő, fentiek szerinti öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte; b) legalább húsz év szolgálati idővel rendelkezik; c) azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi teljes nyugdíjat megállapítják, biztosítással járó jogviszonyban nem áll. - 2. Öregségi résznyugdíjra az jogosult, aki legalább 15 év szolgálati időt szerzett, és a 62. életévét betöltötte. 2010. I. 1-től öregségi résznyugdíjra az jogosult, aki a) az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte; b) legalább 15 év szolgálati idővel rendelkezik; c) azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi résznyugdíjat megállapítják, biztosítással járó jogviszonyban nem áll. V.G. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló Törvény. 1997. örökbefogadás: az örökbefogadó, valamint annak rokonai és az örökbefogadott között családi kapcsolatot eredményező jogi aktus. Olyan kiskorúak családi nevelését segíti elő, akiknek a szülei nem élnek, vagy akiket szüleik nem képesek megfelelően gondozni. V.G. örökletes főispán, haereditarius supremus comes (lat.): családi méltóságképpen viselt cím, fiági majorátus, részint szokásjog, részint királyi címadományozás alapján a Magyar Királyságban. - Valódinak azonban csak az utóbbiak voltak tekinthetők. Az -^örökös főispánok az 1681: 16. te. értelmében rangban a zászlósurak, az országos méltóságok után következtek, utánuk az ~ok, akik viszont rangban megelőzték a kinevezett főispánokat. Az -ságok esetében éppen az egyik legrégebben öröklődő példáján látható, mennyire nem azonos a szokásjog és a családi méltóságképpen adományozott - cím. Turócz vm-ben 1532-: mindig a Révai/Révay család tagjai töltötték be a főispáni tisztet: de örökletessé a cím csak —»Révai Péter óta vált, aki 1712: lett ~. Szepes vm-ben 1531-1636: a Thurzók voltak -ok, 1638-: a Csákyak, Abaújban 1540-: aPerényiek, 1570-: - címmel, akiket a 17. sz. végén a Csákyak váltottak föl, de ők csak 1702: lettek örökletesek. 1582-: Liptóban. 1594-: Trencsénben az Illésházyak nemzetségéből került ki a főispán; örökletessé ez is csak a 17. sz: vált, 1838: a nemzetség kihaltáig. Árva vmben 1606-26: a Thurzók és 1666-68: Thököly 1st-