Diós István (szerk.): II. János Pál megnyilatkozásai III. Pápai dokumentumok 1978-2005 (Budapest, 2005)
Magyarországi látogatás 1991. augusztus 16-20.
63 BESZÉDEK, LEVELEK, ÜZENETEK, 1991. Kedves Testvérek! 1. Örömmel és meghatottsággal tölt el, hogy e gyönyörű magyar földön a nyilvánosság előtt elimádkozhatom az Őrangyalát. Veletek együtt mondhatom el Máriapócs szentélyében, amely mindig fontos szerepet játszott az ország lelki életében. Ez az imádság egyszerű és rövid, de tömör kifejezéseivel magában foglalja üdvösségünk központi titkát. Jól tudjátok, hogy ez az ima olyan sorsdöntő esemény következtében terjedt el az egész világon, amely hazátokhoz kötődik: a keresztények győzelméhez a Nándorfehérvár védelméért folytatott csatában. 1456-ban III. Callixtus pápa rendelte el, hogy a keresztény világban délben húzzák meg a harangokat, s kérjék Isten oltalmát e szép könyörgő imával Mária tiszteletére. Ez a könyörgés adott erőt a keresztényeknek azokban a nehéz időkben, amelyek oly sok veszedelemmel fenyegették mind a vallási, mind a polgári életet. Ennek következtében az Őrangyalát gyorsan elfogadták és bevezették az egész Egyházban, mint a hála és az Istenanya közbenjárásába vetett s mindig megújított bizalom fohászát. 2. Ehhez az imádsághoz a nyugalom és a béke vágya kapcsolódik. Eredete, lényegében bibliai felépítése - hiszen a megtestesülésből kiindulva eljut a húsvéti titokboz, hogy így megnyíljék a végső feltámadás reményének - mindez a századok távlatában is megőrzi változatlan értékét és érintetlen frissességét. Az Őrangyala ma is nagyon időszerű imádság. Örömmel használom fel ezért az alkalmat, hogy figyelmetekbe ajánljam elimádkozását a megfelelő napszakokban - reggel, délben és este, a mindennapi munka ritmusához igazodva. Kívánom, hogy a megváltás titkairól való elmélyedésben mindegyiktek vigaszt és erőt találjon. Az üdvösségnek ilyen módon felidézett történetét be kell kapcsolnunk mindennapi életünkbe, úgy, hogy azt belülről megvilágítsa és természetfölötti beteljesedése felé irányítsa. 3 3. A modern városokban a felhőkarcolók teteje magasabbra nyúlik, mint a templomtornyok, a forgalom zaja gyakran elnyomja a harangok zúgását, s a munkaidő gyakran nem alkalmazkodik életünk természetes ritmusához. Mindez megnehezíti az áhítat e hagyományos módjának gyakorlását. Fontos ezért, hogy fölébe emelkedjünk a modern világ körülményeinek, és meg tudjuk őrizni lelkünk belső életének kifejezési formáit. Nagyra kell értékelnünk azt a gazdag üzenetet, amelyet az Őrangyala hirdet számunkra, s ezáltal is erősítsük keresztény elkötelezettségünket, s igent mondhassunk Annak üdvözítő tervére, aki „testté lett és közöttünk lakozott". A hármas Gloria Patri után a Szentatya áldást adott, majd így szólt: Drága testvéreim! Ezt a napot az Úristen adta. Hálát adunk az Úrnak ezért a napért, ezért a vasárnapért, amelyen oly sokakat összegyűjtött a Szűzanya máriapócsi szentélyéhez. Hálát adunk minden jelenlévőért, a magyarokért, a szomszédos népek közül jött zarándokokért; a bíborosok, papok, diákonusok és szerzetesek és szerzetesnők és hívők jelenlétért; a fiatalokért, akik a Jasna Gora-i találkozóról tértek vissza. Hálát adván imádkozzunk a keresztények egységéért, annak a nagy vágynak a teljesüléséért, amit főpapi imájában az Őr így fejezett ki: „Hogy egyek legyenek!" Ez a vágy hassa át a szívünket és