Diós István - Viczián János (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon 13. Szentl-titán - Magyar Katolikus Lexikon 13. (Budapest, 2008)
Szentl-
szenvedés vasárnapja-151-szenvedéstörténet szenvedés vasárnapja: —a szenvedés idejébe eső két vasárnap. Első a —•feketevasárnap, a második a -*virágvasárnap. szenvedésmisztika: szűkebb értelemben Krisztus megváltó titkának kegyelmi megismerése, „objektív” módon a pszichikai vagy fizikai kínok valóságos átélésével, „szubjektív” módon az érzelmileg átélt „együtt-szenvedéssel”; tágabb értelemben a kereszt tiszteletének mindenféle formája és a kereszt követése. - A Szentírás hangsúlyozza, hogy a keresztség Jézus szenvedésével és halálával való egyesülés (Rám 6,3-6; Kol 2,12), részvétel szenvedésében (2Kor 1,5; 4,10; Gál 6,17), melynek vállalása nélkül nem juthatunk Isten országába (ApCsel 14,21; 17,3). Szt Pálnál a megfeszített Krisztus a központ: és csak azután, hogy kijelentette: „Krisztussal együtt keresztre feszítettek”, mondhatja: „Krisztus él bennem” (Gál 2,19-20). A Galata-levél bevezetés a ~ba (3,1; 4,19; 6,17; 5,24; 6,2); „a kereszt tudománya” (scientia crucis) felülmúl minden tud-t (Ef 3,18-19). - A vértanúság misztikája (Antiochiai Szt Ignác, Szt Polikárp, Szárdeszi Melitón) és ennek későbbi megfelelője, a szerzetesi élet (Szt Jeromos, Cassianus) a - formái. A virágzó kk. szerzetesi reformjában, elsősorban Clunyben nagy súlya volt a az Úr szenvedése fölötti szemlélődésnek. Szt Bemát tanítja, hogy a Krisztus szenvedéséről való elmélkedés, a Megfeszített követése a szeretetten bensőséges egyesüléshez vezet az emberré lett Igével. A ciszt. ~ képviselője, Tongerni Luitgard (ti246) az átszúrt szívű Krisztus látomásában jön rá, hogy Krisztus az ő bűnei miatt szenvedett. Hasonló látomások találhatók Názáreti Beatrixnél, Magdeburgi és Hackebomi Mechtildnél és Nagy Szt Gertrúdnál. Assisi Szt Ferenc misztikája a San Damiano-kpnában a Megfeszített megszólalásával kezdődött, és a hasonulás folyamatában jutott el a -^■stigmatizációig. A ferences isk. a szenvedés átelmélkedését az üdvösség misztériumának tartja. A misztikusok részére a külső szenvedés a kiindulópont, amely a szenvedés gyümölcséhez, az istenség ízleléséhez vezet a részesedés által, majd a megdicsőüléshez Krisztussal és Krisztusban. ** Schütz 1993:355. szenvedéstörténet (lat. passió): —■Jézus szenvedésének leírása a négy evangéliumban. /. A négy evang-ban Jézus szenvedésének tört-e összefüggő egészet alkot. Részletei formai szempontból nem tekinthetők lezárt egységeknek, mert azok a perikópákat lezáró elemek, melyek egyébként az evang-okban jellemzik a Jézussal kapcsolatos eseményeket, teljesen hiányoznak belőle. Ugyanígy tartalmi szempontból sem önálló egységek, mert minden perikópa kapcsolódik az előzőhöz, és a perikópák végéhez is csatlakozik perikópa. Mivel az időpontokra vonatkozó adatok (Mk 14,17.28; 15,1.33.42), valamint a helymegjelölések (14,17.26.43.53.54; 15,1.16.22) szétszórtan találhatók, és mert az egész eseménysornak közösek a motívumai (pl. a vacsora előkészítése és elköltése; Jézusnak mint Messiásnak és kir-nak a kihallgatása; Jézus Messiásként és kir-ként a kereszten; az asszonyok a kereszt alatt és a sírnál), a ~et összefüggő egésznek kell tekintenünk; elejétől a végéig, egész terjedelmében egységes egészként maradt ránk. Mondhatni: a legrégibb kér. vértanúaktának tekinthető. - II. A Jézus szenvedését és halálát megörökítő 4 kanonikus beszámoló közül Mk látszik az eredetinek, a legrégibbnek. Csak 14.27- 31 és 14,50, valamint Mt 26,31-35 és 26,56 említi a tanítványok menekülését. Jézusnak a Getszemáni-kertben elszenvedett halálfélelme Mk-ban (14,33-36) az emberi nyomorúság mélyét tükrözi, Ari-ban valamivel enyhébb (26,37-39), Lk-ban pedig - az angyalok megjelenésével - már vigasz is vegyül bele (22,43). Az elfogás leírásakor az evang-ok szerzői kiemelik Jézus szabadságát (Mt 26,52-54; Lk 22,51; Jn 18,4-9). Aft-ban Jézus a kereszten csak Istentől való elhagyottságát fejezte ki (15,34), ezenkívül csak lelke kilehelésekor kiáltott föl (15,37); a körülállóktól is csupán gúny és káromlás (15,29-32) maradt fenn. A többi evang. szerzője a kereszten függő Krisztus más szavait is megörökítette, melyek bepillantást engednek benső énjébe, ill. tanúsítják megbocsátó irgalmát, szerető gondoskodását (Lk 23,34.42.46; Jn 19,26-28.30); —»Jézus hét szava a kereszten. Már Mkban úgy szerepel a ~, mint az üdvösség tört-e. A tört-ben és a tört-tel kezdettől fogva mindvégig a tört. értelme kap megvilágítást. Ezért volt oly fontos a hagyománynak, hogy rámutasson: Jézus előre tudta szenvedését és kereszthalálát (14,8.18-21.27- 31; Lk 22,15; Jn 18,4), és önként vállalta sorsát (Mk 8,31; 14,42; Mt 26,52-54; Jn 19,17); továbbá hogy ártatlanul, igazként szenvedett (Mk 14,55; Mt 27,19.24; Lk 23,4.14.15). A tört. nem csupán földi térségekben és nemcsak időben zajlik; összefonódik a kozmosszal (Mk 15,33; Mt 27,52) és Istennel (Mk 12,6; 14,36). Magába foglalja a döntést Isten angyala v. a Sátán mellett (8,33; Lk22,3.31.53; Jn 14,30). A próf-k szavai és az előképek jó előre előkészítettek rá. Hogy ezek