Diós István - Viczián János (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon 14. Titel-Veszk - Magyar Katolikus Lexikon 14. (Budapest, 2009)
V-Veszk
Varnen-798-varos ügyessége s a kiváló m. nehézlovasság sem tudott változtatni. B.A. Bulgária tört. Bp., 1971:61. - Mo. hadtört. 1:101. Cvetkova Bisztra: A ~. Bp., 1988. Varnen, Vemen, Dionysiopolitan (1993: Ortaköy, Töröko.): egykori püspökség Frigia provinciában. Gerapolisz suffr-a volt. Vsz. e c-et viselte 1397: Amoldfalvi László. AP 1990:737. váróhét —*váróvasárnap Varones Apostolicos (sp. ‘apostoli férfiak’), Sztek: Hispánia első szent püspökei: Torquatus, Ktesziphon, Indaletius, Secundus, Euphrasius, Cecilius, Heszikhiosz. - A hagyomány szerint Szt Péter és Pál sztelte pp-ké őket Rómában és küldte Hispániába. Isteni sugallatra Acci (ma: Gaudix) városa felé vették útjukat. A város előtt megpihentek és kísérőiket élelemért a városba küldték, ahol a nép épp ünnepet ült Jupiter és Mercurius tiszt-re. Üldözőbe vették a küldötteket, de a folyó hídja leszakadt alattuk és sokan vízve fulladtak. Ennek láttán a városban a -eket szívesen fogadták és egy Luparia nevű asszony baz-t épített számukra. A - egyhm-t alapítottak: Torquatus Acciban, Ktesziphon Bergiben (Beria), Heszikhiosz Carcesában, Indaletius Urciban (Almería), Secundus Abulában (Abla), Euphrasius Iliturgiban, Cecilius Elvirában. Haláluk után a sírjuknál csodák történtek. ** ßSXII:259. város polisz (gör.), civitas (lat.): önkormányzattal, igazságszolgáltatással, kereskedelmi joggal bíró település. - 1. Kr. e. 7. és 3. évezred között a Közel-K-en ment végbe az a folyamat, mely a paraszti életmódról a ~i életmódra való áttéréshez vezetett. Az egységes szerkezetű és főleg élelmiszertermelő falusi közösség munkamegosztáson alapuló társadalommá átalakult, ami az emberiség művelődéstört-ében forradalmi jelentőségű volt. A földművelőkhöz kézművesek, kereskedők, harcosok, hivatalnokok, papok társultak, de a különféle rétegek nem egyenrangúan sorakoztak egymás mellé, hanem tekintély, jog és hatalom szempontjából hierarchikus rendet alkottak, melynek csúcsán a teokratikus, monarchista v. arisztokrata jellegű közp. hatalom állt. E rendet az ókori K-i építészete is tükrözte: paloták és tp-ok, melyeket sokszor várszerűen a - központjában építettek. Az ébredő ~ i művelődés legjelentősebb szellemi vívmánya az -*írás feltalálása volt (-^ábécé, -^ékirás, —*hieroglifák). — A ~i művelődésnek, mely először a Kr. e. 3. évezredben bontakozott ki teljesen a mezopotámiai - államokban, egy korai előzménye —Jerikóban került felszínre: a kerámia előtti csiszolt kőkor (neolitikum; Kr. e. 7-6. évezred) mindkét rétegében hatalmas erőd maradványait ásták ki, mely már központi hatalmat tételez föl. — Palesztinában csak a bronzkori művelődés tekinthető valóban - i jellegűnek. E korszakban (Kr. e. 3200-1200) a - okát elsősorban a sík területeken általában erős fallal vették körül. Az egyiptomi átokszövegekből már a Kr. e. 2. évezred elejének ~ airól tudjuk, hogy a - ok önálló és egymással versengő kis törpeállamok voltak, melyekben feudális társadalmi rend uralkodott. Az akropoliszon székelő dinasztia, v. patríciusréteg félig szabad és jogokkal nem rendelkező népességen uralkodott; az alattvalók többnyire szegényes házakban laktak, melyek szorosan és szabálytalanul sorakoztak egymás mellett a - falon belül. —Jerikó a korai bronzkorban kb. 225 x 80 m, a középső bronzkorban kb. 300 x 150 m alapterületű volt; a középső bronzkori -*Meggidó kb. 300 x 225 m nagyságú volt; —Hacor a középső és a kései bronzkorban kivételnek számított a maga 1100 x 650 m területével. Ezek a települések elsősorban nem lakóhelyek voltak, hanem inkább menedékül és raktárul szolgáltak. A lakosság élete jórészt a falain kívül zajlott a földeken, ültetvényeken, hiszen mint korábban, továbbra is a földművelés és a földeken termelt javak jelentették a létalapot. De virágzott a kézművesség (elsősorban a művészi szinten művelt fazekasság és fémművesség), a távolabbi -okkal, országokkal folytatott kereskedelem, ha a föníciai partvidék - ainak (Büblosz, Ugarit) forgalmát nem érte is el, sőt sokszor még meg sem közelítette. - 2. Izr. fiainak, akik a pusztából bevándorolva először csak a hegyvidékeken telepedhettek le, ahol még csak szórványosak voltak a kánaánita - ok, mindenekelőtt a földművelő életformát kellett elsajátítaniuk. így a ~, amellyel közeli és távolabbi környezetükben találkoztak, v. melyet csak hírből ismertek, még sokáig idegen maradt számukra; sőt úgy jelent meg, mint az emberi bűn (Tér 11,1-9) és az erkölcsi romlás (19, 1-28) helye. Az első időkben az izraeliták fallal körülvett helységei is, melyekhez kisebb települések (‘leányok’, vö. Józs 17,11; Bír 11,26), tanyák v. falvak is tartoztak (vö. Lev 25,29-31; 2Sám 20,19), tisztán földművelő jellegűek voltak. Vé