Diós István - Viczián János (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon 2. Bor-Éhe - Magyar Katolikus Lexikon 2. (Budapest, 1996)
D
Déli Kurír-566-Delphi imaóra után, vagyis dél körül végzett istentisztelet, mely menetében a szent liturgiát ábrázolja, jelképezi. Kialakulását pontosan nem ismerjük, más rítusban megfelelője nincs. Lehet, hogy eredetileg azokon a napokon végezték, amelyeken nem tarthattak sztmisét (-►csonka mise). P.I. Melles 1937:85. - Mercenier-Paris É.n.: 189. Déli Kurír, Kalocsa, 1934: a kalocsai Jézus Társasági Stephaneum III. szakaszának lapja. - Megj. hetenként. Kiadó: a III. szakasz. Ny: kz-os. 88 Kalocsai Koll. 1934. II. 24. Déli Vasárnap, Szeged, 1990. ápr. 1-: közéleti, egyházi és sporthetilap. - Megj. vasárnaponként. Fel. szerk. Szávay István, fel. kiadó Ungi Gyula, kiadó: Vasárnap Kiadó Kft. A ~ az első 2 hónapban is átengedte 2. old-át az egyh-aknak, 1990. VI. 3: belépett a kft-be a szeged-csanádi ppség is, így a heti 8 old-ból 2 egyhpol. és hitbuzgalmi cikkeket, egyh. híreket közöl. Rovatvez-je Őrfi Ferenc. Gy.Gy. delictum (lat.): az ókori rómaiaknál polgári személy ellen elkövetett vétség (rablás, lopás, jogsértés), amiért a sértett fél kárpótlást követelhetett. Delinger János (1781. febr. 6.-Nagy várad, Bihar vm„ 1850.jan. 27.): választott püspök. - 1804. VIII. 24: a székesfehérvári egyhm-ben pappá szent. 1810: Tökölön, 1816-20: Érden plnos és esp. Vurum pp. hívására átment a váradi egyhmbe, ahol a ppi iroda ig-ja. 1823: tb., 1824. X. 14: valóságos váradi knk., tomovai c. apát, a ppi líceum alig-ja, ált. helyn., 1845(7): dulcinói vál. pp. A váradi szegyh-ban nyugszik. - A dulcinói c. 1850-53: betöltetlen, utóda e c-en 1854: Greguska István. T.E. Schem.Mv. 1845:150; 1896:164.-SZW1977:235. Délmagyarországi Görögkatolikus Élet, Szeged, 1937. máj.-1942. máj.: g.k. egyházi tudósító. - Megj. 12-18 old. évente lOx. Fel. szerk. Ladomérszky Béla, 1942. II: Lázár László. Szerk. 1939.1—1940. III: Lázár László, társszerk. Moldván Lajos. Fel. kiadó 1942. I: Ladomérszky Béla. Kiadó: a szegedi g.k. egyh. kulturális biz-a. - Előbb: Szegedi Görögkatolikus Élet (1936-37). Gy.Gy. Delnekakasfalva. Kakasfalu, v. Sáros vm. (Kokosovce, Szí.): plébánia a v. kassai egyhm. sóvári esp. ker-ében. - 1247: Delnefw. 1814: alapították. Tp-át 1815: Kér. Szt János születése tiszt. sztelték. Kegyura 1880: a Pénzügymin. Anyanyelve szí. - Filiái 1917: Abrány, Aranybánya, Erdőcske, Sósgyülevész, Zsegnye. KTN \:316. -Schem. Cass. 1915:95. Delphi, Delphoi: az ókori görögök leghíresebb jóshelye a Pamasszosz hegység DNy-i nyúlványán.- Az ősi mondák szerint 1. birtokosai Géa és Daphné nimfák, majd Géa leánya, Themisz. Ő a testvérének, Phoebének ajándékozta, s tőle örökölte Apolló, aki mítosza szerint születése után helyet keresett tp-a számára, s a legjobbnak a kriszai síkot találta, melyet Géa gyermeke, egy Püthó (v. Delphüné) nevű sárkány őrzött. Megölése után Apolló delfinként egy krétai hajóhoz úszott, Kriszába vezette, s meghagyta a hajósoknak, hogy mint Delphiniusnak, emeljenek számára oltárt és gondozzák tp-át. - A jóshely fekvése mutatja, hogy földi isten sztélye volt: ->adüton)a. barlang fölé épült, melyben egy hasadékból hideg kéngőz szivárgott, s ennek belélegzése hozta ihletbe a jósló Püthia papnőt. A hasadék fölött 3 lábú emelvényen egy áttört korongon állt Püthia széke, az emelvény előtt egy kúp alakú fehér kő, a gör. hagyomány szerint a föld közepe. - Püthiát fiatal ~i lányok közül választották. Apolló jegyeseként szűz maradt. Kr. e. a 4. sz. vége óta (amikor egy papnőt megszöktettek) kiválasztásakor 50 év felettinek kellett lennie, de leányként öltözött. Kezdetben csak egy Püthia volt, a jósda kibontakozásával 2 rendes és egy kisegítő Püthiát alkalmaztak. E papnőket passzív eszköznek tekintették, nem voltak tagjai - papi testületének, mely gyakran a legegyszerűbb néprétegből választotta papnőit.----igazgatása előkelő családok kiváltsága volt. Papsága tagjait prophétai, ‘jóspapok’-nak hívták. Közülük öten gondozták a tp-ot. Püthiát önkívületi állapotában a jóspapok figyelték, följegyezték összefüggéstelen szavait és kiáltásait, s rendszerint ünnepélyes hangvételű és kiszámítottan homályos versbe szerkesztették a „jóslatokat”. A vallásilag művelt s a jóslatkérő viszonyait ismerő „próféta” elfogadható válaszokat tudott adni erkölcsi kérdésekben v. tanácskérés esetén; ha azonban a jövendőt tudakolták, jóslata ingadozó és tekervényes volt. Ezért voltak ~nek hivatásos magyarázói.- Kezdetben Püthia vsz. csak tavasszal, Apolló születésnapján adott jóslatokat; később a 3 téli hónap kivételével minden hó 7-én, v. ha más jel a napot kedvezőnek mutatta, máskor is kérhettek jóslatot ádozatbemutatás után. — jelentőségét, amit már Homérosz is ismert, az alapozta még, hogy a gör. törzsek szövetségi gyűléseiket -ben tartották. A