Diós István - Viczián János (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon 2. Bor-Éhe - Magyar Katolikus Lexikon 2. (Budapest, 1996)
C
Cikó-230-Cillei család Cikó István, Chyko, Zyko, pomázi (fEger, Heves vm., 1400): raegyéspüspök. - Pomázon (Pilis vm.) birtokos köznemesi család sarja. 1374: budafelhévízi, 1386: váradi prép., 1387: vál., 1388-1400: tényl. egri mpp. VI. Orbán 1388.1. 18: erősítette meg. 1391: és 1399: egyhm. zsin-ot tartott. Kérésére 1398. I. 18: IX. Bonifác ~ kormányzása idejére az egri egyhm-t közvetlenül a Sztszék alá rendelte. Az egyhm. ÉK-i részében ~ föllépett a bizánci szert, ort-okkal szemben, akik felépítették a —*körtvélyesi kolostort és a —*munkács-csemekhegyi kolostort. - Pecsétjének (84 x 49 mm) képe 1390: felső részén 3, középső tengelyében kétszintes építmény. Felül sokszögű -*■baldachin alatt a Gyermekét bal karján tartó Madonna félalakja; alatta orrtagolt ívvel záródó fülkében jobbra forduló, írásszalagot tartó, nimbuszos sas. Az oldalsó, keskenyebb fülkékben balra Szt István kir. áll, köpenye kazulaszerűen redőződik teste előtt, kezében jogar és országalma, jobbra Szt László sodronyingben, övében tőr, kezében országalma és hosszú nyelű bárd. A fülkék fölött mérműelemekből dekoratív oromzat, benne mindkét oldalon egyegy a Madonna felé hajló, apró figura. Az építményhez kétoldalt keskeny, mérműves függelékek csatlakoznak. A képmező alsó csúcsát 2, koronás állatfejet ábrázoló -*címerpajzs és a közéjük illeszkedő fülke tölti ki. A fülkét felül ívelt hullámvonal záija le, benne ~ jobbra forduló, térdelő Cikó István megyéspüspök pecsétje. M.Gy. fotó. alakja. A pecsétkompozíciót az egész képmezőt beborító csillagok és karikák díszítik. Körirata gyöngysoros keretben. - Utóda 1400: Ludányi Tamás. T.E. Mendlik 1864:99. (29.) (s.v. Chyko, Zyko, Chykow; 1387-99: egri pp.) - Gams 1873:367. (32.) (Chyko, Zyko; 1388. XI: már székén levő-1399: egri pp.) Eubel 1:78. (s.v. Chyko; 1388.1. 18:egripp.)-ScAem. Mv. 1896:107.-Schem.Agr. 1975:11. (29.) (1387-99: pp.) - Sugár 1984:130. -Bodor 1984:54. (64.) cilicium (lat. ‘kilikiai’): durva szövetből készült ing, szögekkel kivert öv v. lánc. Eredeti neve a kisázsiai Kilikia szegény lakóinak kecskeszőrből szőtt, durva ruháira utal: textum cilicium, ‘kilikiai szövet’ ili. strangulum cilicium, ‘kilikiai öv’. Az Egyh. életében a ~ a vezeklés egyik eszköze, a bűnökre emlékeztet. Az első példát a ~ viselésére Jób szolgáltatta, amikor -ban és hamuban ülve mondta el a bűnbánati siralom szavait {Jób 42,6). A 16. sz: a prot-ok részéről mint minden más vezeklési formát, a —ot is gúnyos támadások érték, ezért használatára magyarázatot kellett adni. Az ilyen jellegű irod-ból kiemelkedik: Greiser Jakob SJ: De disciplinis. Opera omnia tom. IV. Ratisbonae, 1734. ** Ciliéi család: stájer-magyar főúri család. A stájero-i sanecki várat birtokló Sanecki család egyik tagját, Frigyest 1341. IV. 16: emelte IV. (Bajor) Lajos ném-róm. cs. Cilii (Szlovénia, 1456- tól Au-hoz tartozott) gr-jává. A család első Mo-on szereplő tagja I. Ulrik a Nagy Lajos kir-t Zárába kísérő lovagok egyike. A ~ család a Garaiakkal szövetkezve Mo. leghatalmasabb családjainak egyikévé vált. Zsigmondkir. 1405: feleségül vette Borbálát, s a ~ek bírod, fejed, rangot kaptak. Hermann 1406-1408: horvát-dalmát és szlavón, 1423-35: szlavón bán. - Ulrik (f 1456) Erzsébet kimé és V. László kir. tanácsosa, 1445-56: szlavón bán, Hunyadi János halála után Mo. főkapitánya, akit Hunyadi László fegyveresei Nándorfehérvár várában megöltek. A - család a 15. sz: kihalt. - A — krónika a család tagjainak tört-én kívül beszámol Ulrik özvegye és Jan Wittowetz bán életéről. В .A. Krones, Fr.: Die Freien von Saneck und ihre Chronik als Grafen von Cilli. Vol. 1-2. Graz, 1883. - Nagy 111:38 .-Fraknói 1896.