Diós István - Viczián János (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon 4. Gas-Hom - Magyar Katolikus Lexikon 4. (Budapest, 1998)
H
Harangozó-592 harangöntés és vérhassal kórházba került. XII: a 7., 1951. VI: a Tajga 32., X: a 22., 1952: a 38., 1953: a 37. sz. táborban, 1955. III: Resoti büntetőtáborban, IX: Chrom-Pich (Ural) táborban fogoly. XI: több száz fogollyal Mo-ra hozták, Nyíregyházán, Jászberényben szigorú őrizet alatt tartották. 1956. VII-XI. 2: a bpi Gyűjtőfogházban fogoly, XI. 5: Au-ba menekült. Svájcban telepedett le, 1958: a Svájci M. Munkásszöv. egyik vez-je s a Schwiz kát. koll. tanára, 1960-73: a Burg Kastl-i M. Gimn. ig-ja, majd Mindszenty bíb. műnk. 1988: p. prel. A Mindszenty Alapítvány és a Mindszenty Emlékbiz. tagja. - 1958: a Keresztény Magyar Munkás szerk-je, 1958-63: az Újjászületés társszerk-je, 1967: a Magyar Egyházi Tájékoztató, 1977-89: az Életünk szerk-je. T.E. Schem. Sab. 1943:149; 1947:131. - Mildschütz 1977:139. - Hetényi Varga 1:371. Arck. - Nagy 11:29. Harangozó János, SDB (Szentpéterfa, Vas vm., 1892. márc. 6.-Szombathely, 1978. jan. 8.): igazgató, lelkipásztor. - 1907: a CMI növ-e lett. A teol-t Rómában, a S. Anselmo egy-en végezte. 1922. VI. 10: Rómában pappá szent., a S. Saba-tp. plnosa lett. 1931: hazarendelték, a visegrádi Mária Oltalma fiúotthon, majd Gyulán, Újpesten, Esztergom-táborban és Tanakajdon az int. ig-ja. 1943: tart. tanácsos. A r. föloszlatása után 1950: Pornóapátiban, 1952: Körmenden, 1955: Szentpéterfán kisegítő lelkész. Pilinyi 1943:263.-Szóig. 1978. 38:100. harangöntés: A középkori - technológiáját —*Theophilus Presbyter 10. sz. végi művéből ismerjük. Ezek szerint vízszintes, forgatható fatengely köré agyagból egy magot raktak föl, amely az öntendő harang belső alakjának felelt meg. A forgatással érték el azt, hogy alakja szabályos forgási test legyen. A magot a leendő harang falának megfelelő vastagságú viasz- v. faggyúréteggel vonták be, majd ezt újabb agyagréteggel borították be, kialakítva az öntőforma köpenyét, amit vasabroncsokkal is megerősítettek. A fatengelyt kihúzva és a formát függőlegesre állítva, a tetején ugyancsak viaszból v. faggyúból megformálták a koronát is, beléhelyezve az ütő felfüggesztésére szolgáló vashorgot. Ezt is agyaggal vonták be, majd a formát gödörbe állították és alátüzelve kiolvasztották belőle a viaszt v. faggyút. A gödröt a forma körül földdel töltötték föl, majd egy külön kemencében vasedényekben megolvasztott ércet beleöntötték a forma öntőnyílásán keresztül a mag és a köpeny közötti üregbe. Kihűlés után a kész harangot kibontották a formából, kiemelték a gödörből és megtisztították. - A 14. sz. óta, a kisebb harangokat kivéve, a vízszintes helyett függőleges formázást alkalmaznak. A ~ első lépése elvben a harang alakjának megtervezése, mivel azonban a mesterek az ált. használt hangmagasságú harangok méreteit eleve tudják, külön tervezniük csak a rendkívüli hangmagasságú harangokat kell. A magot az öntőgödörben kisebb harangoknál agyagból, nagyobbaknál téglából üregesen építik föl, hogy alátüzelve könnyen kiszárítható legyen. A mag külsejét rétegesen agyaggal vonják be, amelyet a közepébe állított függőleges vasrúd mint tengely körül forgatott, a harang belseje szelvényének megfelelően kivágott deszkasablonnal szabályos forgási testté alakítanak ki. A kiszáradt magra újabb agyagréteget tesznek, amit egy másik, a harang külső szelvényének megfelelően kivágott deszkasablon körbeforgatásával tesznek szabályossá. Ezzel kialakult az álharang, vagyis az öntendő haranggal azonos alakú agyagréteg. Ennek kiszáradása után a felületére ráragasztják a felirat betűinek és díszítésének viaszból készített mintáit, melyeket külön negatív formákban öntöttek ki. Ezt követően az álharangot újabb agyagrétegekkel, a köpennyel vonják be, melyekbe a nagyobb szilárdság végett régebben lószőrt, újabban rostos anyagot kevernek, valamint vasabroncsokat építenek be. A feliratok és díszítések a köpenyben negatív lenyomatot hagynak. A köpenyt kiszáradása után csigák segítségével leemelik az álharangról, amit viszont eltávolítanak a magról. A köpenyt visszaengedve eredetei helyére, közte és a mag között az öntendő harang alakjának megfelelő üres tér marad. Utolsóként felillesztik a korona külön elkészített formáját. Egy öntőgödörben rendszerint több harang formáját készítik el egyszerre, kiszámítva, hogy az öntendő harangok súlya megfeleljen a kemencében olvasztható érc súlyának. Amikor minden harangforma készen van, az öntőgödröt földdel töltik fel a formák öntőnyílásai magasságáig. Jól ledöngölik, hogy a köpeny ne repedhessen szét a beömlő érc nyomásától. Mindez elkészülvén, kezdődik maga az öntés. Az ércet (78% vörösréz, 22% ón) az öntőgödömél magasabban álló kemencében olvasztják. Az 1150-1200 °C-ra hevített, olvadt ércet a kemencét megcsapolva gravitációs úton vezetik a gödröt kitöltő föld felszínén megvont csatornákon a harangformákba. 3-A nap múlva, amikor az érc már teljesen kihűlt, az öntőgödörből kiveszik a földet,