Diós István - Viczián János (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon 4. Gas-Hom - Magyar Katolikus Lexikon 4. (Budapest, 1998)
H
Havasalföld-655-Havasalföld ahol - bár lemondott Erdélyről - 1601. VIII. 9: a Torda melletti táborban meggyilkolták. A 17. sz. ~i tört-ét a gör. bojárok és kereskedők elleni mozgalmak jellemezték. 1679: megalapították Bukarestben a Szt Száva ktorban az első ~i (fő?)isk-át Cantacuzino Serban vajda támogatásával, mely a 19. sz. elejéig gör. nyelven papokat képzett. 1715. XII. 25: Nicolae Mavrocordat vajdával megkezdődött -ön a fanarióták kora (Isztambul gör-ök lakta -*Fener városnegyedéből származó, kinevezésüket pénzért vásároló családok után az elnevezésük), melyben a gör. befolyás a gazd-ban, a nyelvben és kultúrában egyaránt egyeduralkodó lett. A visszafoglaló tör. háborút 1718. VII. 21: lezáró -*pozsareváci béke után Olténia krajovai bánság néven osztr. katonai közig, alá került. 1739. IX. 1: a belgrádi békében e ter-et visszacsatolták -höz. 1746. VIII. 6/17: megszüntették a parasztság röghöz kötését. Az 1787-92: orosz-tör. háborúban 1789. XI. 9: Coburg hg. osztr. csapatai elfoglalták Bukarestet, 1789-1791. VIII. 4: a sistovói osztr-tör. békéig - osztr. megszállás alatt állt. 1802: a szultán megszabta a ~i harács összegét, s biztosította határai sérthetetlenségét. 1806- 12: újabb orosz-tör. háború dúlt -ön. 1807: parasztlázadás tört ki Olténiában. 1821.1. 23-V. 27: a Tudor Vladimirescu-fölkelés véget vetett a fanarióták uralmának, az akkermani (nyeszterfehérvári) egyezmény (1826. IX. 23/X. 7) szerint orosz-tör. jóváhagyással -ön és Moldvában 7 évre választanak vajdát, a harács alapja az 1802-es szultáni hatiserif, pénzügyi reformokat vezettek be, keresk. szabadságot biztosítottak Isztambul gabonaellátására. Az 1828-29-es orosz-tör. háború után 1828-34: orosz közig-t vezettek be -ön. A drinápolyi békében (1829. IX. 2/14.) - és Moldva közig, önállóságot kapott, ter-ükön megszűnt a tör-ök gabonaszállítási kiváltsága. 1831. V: az alkotmányszerű Szervezeti Szabályzatban a robotnapok számát 12-ről 56-ra (Moldvában 84-re) emelték. 1844.1. 31: a vajda a ktorok birtokainak cigányrabszolgáit fölszabadította, 1848. VI. 9/21: az islazi kiáltvánnyal megkezdődött a ~i forr., VI. 14/26: ideigl. ~i kormányt alakítottak, IX. 13/25: a tör-ök a forr. vez-it letartóztatták, IX. 15/27: orosz csapatok vonultak -re. 1853-56: a krími háborúban ~et osztr. csapatok szállták meg. 1856. III. 18/30: a párizsi békével megszüntették az addigi tör. gyámságot Moldva és - fölött, sorsukat ad hoc gyűlésekre (dívánokra) bízták. 1857. XI. 6/18: a —i ad hoc gyűlés elhatározta a Moldvával való egyesülést. 1858. VIII. 7/19: a párizsi egyezmény meghatározta a szervezeti kereteket: az állam neve Moldva és Havasalföld Egyesült Fejedelemségei, mindkettő élén külön-külön uralkodóval, kormánnyal és törv-hozó gyűléssel. —*Foksány székhellyel közös törv-hozó biz-ot és közös esküdtszéket alakítottak a bojári kiváltságokat és rangokat megszüntették, kimondták a miniszteri felelősséget, törv-nyel szabályozták a földesurak és jobbágyok viszonyát, a választójogot magas adó fizetéséhez kötötték. 1859. I. 29/11. 15: a ~i ogy. fejed-mé választotta a már moldvai fejed-nek választott A. I. Cuzát, ezzel egyesítették ~et és Moldvát. 1860. VIII. 26/IX. 7: Párizsban az Egyesült Fejedelemségek (Dunai Fejedelemségek) megnyitották első diplomáciai képviseletüket, ezzel elismerték önálló állami létüket. - Vajdái: 1247 e. Litovoi az Olt jobb partján; 1247 k. Seneslav az Árgyas folyó mentén; 1277/79: Barbat; 1290: Tihomir, 1310 к. I. Basarab; 1352: Nicolae Alexandru; 1364: I. Vladislav (Vlaicu); 1377: I. Radu; 1383:1. Dán; 1386-1418: Mirceacél Batrin; 1394-97: I. Vlad; 1418: I. Mihail; 1420: II. Dán; 1421: II. Radu (Prasnaglava); 1423: II. Dán; 1424: II. Radu (Prasnaglava); 1426: II. Dán; 1427: II. Radu (Prasnaglava); 1427: II. Dán; 1431: I. Alexandru (Aldea); 1436: Vlad Dracu; 1442: Mircea; II. Basarab; 1443: Vlad Dracu; 1447: II. Vladislav; 1456: Vlad Tepes; 1462-75: Radu cél Frumos; 1473, 1474, 1475: Basarab cél Batrin (Laiota); 1476: Vlad Tepes; Basarab cél Batrin (Laiota); 1477: Basarab cél Tinar (Tepelus); 1481: Mircea; 1481. IX.—XI: Vlad Calugarul; 1481: Basarab cél Tinar (Tepelus); 1482: Vlad Calugarul; 1495: Radu cél Maré; 1508: Mihnea cél Rau; 1509: Mircea; 1510: Vlad cél Tinar (Vladut); 1512: Neagoe Basarab; 1521. IX: Teodosie; 1521. XII: Vlad (Radu voda Calugarul); 1522: Radu de laAfumati; 1523. IV: III. Vladislav; XI: Radu Baduca; 1524.1: Radu de la Afumati; VI: III. Vladislav; 1524. IX: Radu de la Afumati; 1525. IV: III. Vladislav; 1525. VIII: Radu de la Afumati; 1529: Moise; 1530: Vlad Inecatul; 1532: Vlad Vintila; 1535: Radu Paisie; 1545: Mircea Ciobanul; 1552: Radu Ilié; 1553: Mircea Ciobanul; 1554: Patrascu cel Bún; 1558: Mircea Ciobanul; 1559: Petrescu cél Tinar; 1568: II. Alexandru Mircea; 1574: Vintila; II. Alexandru Mircea; 1577: Mihnea Tircitul; 1583: Petru Cercel; 1585: Mihnea Turcitul; 1591: Stefan Surdul: 1592: Alexandru cél Rau; 1593: Mihai Viteazul; 1599: Nicolae Patrascu (apja Mihai fennhatósága alatt); 1600: Simion Movila; 1601: Radu Mihnea; 1601: Simi-