Diós István - Viczián János (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon 5. Homo-J - Magyar Katolikus Lexikon 5. (Budapest, 2000)
J
János-605-János tották gen-nak, ezután Segovia Kármelébe került. 1590. VI: a 2. madridi nagygyűlésen szembeszállt Niccolo Doria ált. helynök elgondolásaival. 1591: a madridi kápt-on ~t megfosztották minden hivától és az andalúziai La Penuelába száműzték. Utolsó hónapjait súlyos betegen Ubedában töltötte. Halála után 2 évvel Segoviába vitték a testét. - 1675: b-gá, 1726: sztté avatták. 1926: egyhtanítóvá, 1952: a sp. költők védősztjévé nyilvánították. Ü: 1738: nov. 24., 1969 óta dec. 14.-Tanítása. ~a Szentháromságos életben való részesedéshez vezető utat mutatja meg, s az Istennel egyesülő ember fájdalmait, nehézségeit, örömeit és boldogságát fejezi ki költeményeiben és azok lelki-teol. magyarázataiban. Az embert egyedül Isten képes boldoggá tenni. Isten egyedül elég, hozzá képest minden teremtmény semmi. Az aszkézis megnyitja az embert arra, hogy Isten szeretetét fölismerve és elfogadva hasonlóvá váljon ahhoz, aki előbb szerette őt. Mivel a szeretet föltételezi a megismerést, meg kell ismerni Jézus Krisztust, és általa Istent. ~nál az életszentség a Jézus Krisztussal való barátság útja, válasz az О szeretetére teljes önátadással. ----A Kármelhegy útja c. művében elmondja, hogy a léleknek, aki föl akar jutni az Istennel való együttlét hegyére, mit kell gyakorolnia és milyen módon kell viselkednie. A lélek sötét éjszakájában az előzőt kiegészítve arról ír, hogy Isten maga jön az Őt kereső lélek elé, Ő tisztítja meg és emeli magához. Hangsúlyozza, hogy a sötétség a hit elengedhetetlen velejárója, s Isten olykor lelki sötétségen keresztül viszi előre a lelket. A Szellemi Páros Ének toledói fogsága idején született, s annak a léleknek fájdalmát és ujjongását énekli meg, aki már eljutott az Istennel való bensőséges egyesülésre. Az Istennel való egyesülést ~ nemcsak az szerz-ek számára tartotta elérhetőnek. Ezért az Élő szeretetláng c. költeménye s annak magyarázata egy világban élő leieknek készült. M: 20 szimbolikus költ., románc és dal (956 verssor). Legismertebbek: A sötét éjszaka dala, Hová rejtőztél el szerelmem?, Élő szeretetláng, A pásztorlegényke. - Tanácsok és a lelki életre vonatkozó elvek. (kb. 200 rövid mondás, némelyik szállóige lett) - Óvatossági szabályok. (Rövid és bölcs szabályok a világ, az ördög és a test veszedelmei ellen) - A tökéletesség elnyerésére vonatkozó 4 tanács. - 33 levele maradt meg. A Kármel reformjára vonatkozó legértékesebb leveleket a belső viszályok éveiben maguk a címzettek semmisítették meg. A Kármelhegy útja. - A lélek sötét éjszakája, (az előző mű folyt, a szemlélődő életről) - Szellemi Páros Ének.-Az élő szeretetláng. - Kiadva: Obras Completas de ~. Madrid, 1993. - M-ul: ~ művei. 1-2. köt. Ford. Szeghy Ernő OCD. Bp., 1926; Győr, 1995. - Lobogó istenszeretet. ~ kisebb művei. Ford. uő. Keszthely, 1944. - A lélek éneke. Ford. Takács Zsuzsa. Bp., 1988. Szabó Kristóf OCD Haás Ágoston: ~ első sarutlan karmelita élete. Sp-ból szabadon ford. Győr, 1891. - Bruno, A. Jésus-Marie OCD: - életrajza. Ford. Szeghy Ernő. Keszthely, 1936. - Stein, Edith: A kereszt tudománya. ~ról írt tanulm-ok. Ford. és utószó: Széli Margit. Bp., 1981. BS VI:701. - P. Krizogono di Gesu OCD: Vita di -. Róma. 1984. -SzÉ 1984:713. -Ruiz, Federico: Bevezetés ~ tanításába. Ford. Puskely Mária. Eisenstadt, 1987. - Wojtyla, Karol: A hit - szerint. Bp., 1991. János, Kunyhós, Szt, Kalibita (Konstantinápoly, 428 k.-Konstantinápoly, 450 k.): remete. Atyja előkelő cs. hivatalnok Konstantinápolyban. Legendája szerint ~t szülei világi pályára szánták, benne azonban nagyon korán felébredt a szerz. hivatás. 440 k. megszökött a közeli Ireneon ktorba. 447 k. a honvágy visszavitte szülei házához, de nem fedte föl kilétét. Életének utolsó 3 évét koldusként a ház közelében egy kunyhóban töltötte. Halála előtt anyja fölismerte, a karjaiban halt meg. Szülei a kunyhó helyén kpnát építtettek, s vagyonuk nagy részét szétosztották a szegények között. — testét 1204: Rómában, a Tiberis folyó szigetén tiszt-ére emelt tp-ban helyezték el. Ü: jan. 16. ** Schütz 1:62. - BS VI:640. János, Lajtorjás, Szt, Climacus (Palesztina, 579-Sinai hegy, 649): aszkéta, lelki író. - 596 k. a Sinai-hegy környékének egyik ktorába vonult, Martirius szerz. növendéke. 600 k. remeteéletet kezdett, de a ktorral sem szakította meg a kapcsolatot. Barlangja a betlehemi istállóra emlékeztetett, életrajzírói szerint inkább az étel látásából, mint használatából táplálkozott. Sokan kérték tanácsát, imádságait. Egy alkalommal a felesleges beszédre figyelmezették, ezután egy éven át nem szólalt meg. 640 k. megválasztották elöljárónak, vezetése alatt fölvirágzott a ktor. Halála előtt a vezetést átadta öccsének, Gergelynek, s visszavonult barlangjába. - Egy barátja kérésére kv-et írt a lelki életről Az égbe vezető lajtorja c.,~ innen kapta nevét. Ebben a szerz. életet a földet az éggel összekötő (Jézus názáreti életére utaló), 30 fokú lajtorjaként írja le. Lat., szír, arab, örmény, ószláv mellett számos modem nyelvre is leford. Művével jelentős hatást gyakorolt a későbbi gör. aszketikus