Diós István - Viczián János (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon 7. Klacs-lond - Magyar Katolikus Lexikon 7. (Budapest, 2002)
L-Lon
Liafwin-840-Libanon rata Fórumnak, amely Lakiteleken alakult társad, szervezetté. 1996-99: a párt elnöke. 1994-től ogy. képviselő, 1998: az ogy. okt-tud. biz. elnöke. - 1979-84: a M. írók Szöv-e József Attila Körének vezetőségi tagja. Elnyerte 1982: a Kilencek nevű költőcsop. „Kilencek Díjá”-t, 1984: a clevelandi József Attila írod. Társaság díját, 1990: a floridai Helikon Nemzetközi Kulturális Társaság díját, 1993: a Pilinszky-díjat, 2001: a Bethlen-díjat. - 1985-: a Bethlen Gábor Alapítvány vidéki titkára, 1991—: a Lakitelek Alapítvány és Népfőiskola alapító szervezője, a kuratórium eln-e, 1997: a lakitelki Szt István-kpna építtetője, a lakitelki r.k. egyháztanács tb. elnöke. - M: Békebeli éjszaka. Bp., 1983. — Fekete felhő, teafű. Uo., 1988 .-Nyolcvan vödör levegő. Uo., 1988. — Szörényi Levente: Attila, Isten kardja c. rockopera versei. - 1988. X1-: szerk. a kéthetenkénti Hitel független irod., társad., kritikai lapot. s.k. Liafwin (óangol ‘kedves barát’), Lebuinus (lat.), Lebwin, Szt, OSB (fDeventer, 780 k.): misszionárius. - Bencés szerz-ként Riponban szent pappá. Szt BonifáccaX együtt indult a kontinensre, Szt Willibrord munkáját folytatván a —frankokat és a -»szászokat térítette az lsei folyó vidékén. 754 u. Szt Gergely utrechti pp. Willibrord egyik tanítványával a —frízekhez küldte. ~ pártolókat szerzett, akik segítségével 776 k. Deventerrel szemben a folyóparton kpnát, majd Deventerben tp-ot épített. E tp-ot a vesztfáliaiak felgyújtották, de ~ újraépítette. Teljes liturgikus öltözékben, egyik kezében a kereszttel, a másikban az evang-mal megjelent a szász főemberek Marklóban évente megtartott gyűlésén. Elmondta, hogy Isten üzenetét hozza, aki megkönyörül rajtuk és megoltalmazza őket, ha elfogadják Isten parancsait. A fiatalabbak meg akarták ölni, de ~nek sikerült elmenekülnie. Később elfogadták Isten küldöttének, s ettől kezdve háborítatlanul hirdethette az igét a szászok lakta területeken. - Halála után a saját tp-ába temették Deventerben. A szászok fölégették a tp-ot, hogy a testet megsemmisítsék. Gergely pp. utóda, Albericus utrechti pp. Szt Liudgert küldte a tp. újjáépítésére. Liudgemek álmában megjelent ~, s elmondta, hol kell keresnie a testét. így találták meg ~ testével együtt a vsz. saját kezével írt evang-ot is Deventerben. Mindkettőt a ~ről elnevezett tp-ban őrizték, míg 882: a normannok újra föl nem dúlták a várost. - Legkorábbi életrajza (Werden, 840/864) a szász törzsi alkotmánynak is értékes forrása. Tisztelete a 9. sz-tól bizonyított. Ü: nov. 12. ** NCE VIII:597. (s.v. Lebuinus) - LThK 1993. VI:733. (s.v. Lebuin) liba —lúd Libaniosz (Antiochia, az Orontész m., 314— Antiochia, 393 к.): pogány bölcsész, szónok. Többek közt Athénban tanult. Konstantinápolyban, Niceában, Nikomédiában, majd újra Konstantinápolyban tanított retorikát. 354: végleg Antiochiában telepedett le, rétori isk-ja igen népszerű lett. Tanítványa volt Aranyszájú Szt János, Julianus Aposztata cs. és —Mopszvesztiai Theodorosz. A kereszténységgel szemben ellenséges volt. - 64 beszéde, a 355-365, 388-393 közötti időből 1500 levele, isk. szövegei maradtak fenn. ** KLIII: 195. -LThK 1993. VI:875. Líbano-Honda: püspökség Kolumbiában.- 1989. VII. 8: alapították. Székhelye Líbano. Ibagué suffr-a. - 3477 km2-en 2000: 200.000 1, 180.000 h, 30 pb, 39 ер, 1 szp, 1 sz, 75 szn, 51 ni, 72 ki-e volt. ** AP 2000:413. Libanon (héb. ‘a fehér’): 170 km hosszú, DDNy és E-EK irányú hegyvonulat Szíria nyugati részén (2000: Dzsebel Libnari). - Magassága nem messze a Földközi-tenger partjától eléri a 3000 m-t. Ezért kaphatta nevét az egyes csúcsait állandóan fedő hóról (vö. Jer 18,14). Mások szerint nevét a partvidéki fehér krétaszirtekről kapta. - A -tói K- re, vele párhuzamosan fut a gör-róm. korban Antilibanus nevű hegység (ennek része a —Hermon). A kettő között 1000 m magasságban van a kb. 100 km hosszú, 8-14 km széles, az ókorban —Cöle- Szíriának, 2000: el-Beká nak név. völgy {Józs 11,17; 12,7: Libanon völgye). Ebben a völgyben ered az Orontész és a Leöntesz folyó, mely a hegyvidék D-i határát jelenti (tőle D-re kezdődik Palesztina).- A ~, mely időnként az —ígéret földjének határát jelentette, az ókorban főleg cédrusairól volt híres. A Kr. e. 3. évezred derekától virágzott Egyiptommal folytatott fakereskedelme (—Gebál). Fáit Asszíria is fölhasználta. A Bibliában több helyen szerepel a —libanoni cédrus, főleg Salamon és Zerubbábel idejében a Tp. építésével kapcsolatban {—libanoni erdei palota). Nagy Sándor, a Szeleukidák és a rómaiak szintén kihasználták a fában gazdag ~t, az arabok és a törökök pedig végérvényesen tönkretették rablógazdálkodásukkal; cédrusligetek ma már csak szórványosan fordulnak