Diós István - Viczián János (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon 9. Meszr-Olt - Magyar Katolikus Lexikon 9. (Budapest, 2004)
N
Nántű-578-Nap Nántű, V. Szatmár vm. (Hurezu Maré, Ro.): 1. plébánia a v. egri, majd szatmári egyhm. erdődi esp. ker-ében. 1850: alapították. Tp-át 1848: Szentháromság tit-ra sztelték. Anyanyelve 1880: m., ném. - Plébánosai: Steinberger Albert, 1853: Serly Károly, 1857: Schramkó József, 1868: Zsettkey Lajos, 1870: Pokorny Kristóf, 1881: Makutz Bálint, 1901: Érni János, 1905: Czimmermann János, 1909: Zádor József, 1928: Kern Ferenc, 1935: Feigi Antal, 1964: Fényes Antal, 1969: Groszhardt Ferenc. 1999-től Krasznabéltek látja el. - 2. g.k. parókia a v. munkácsi, majd nagyváradi egyhm. alsószopori esp. ker-ében. 1771: már létezett. Tpát Szt Mihály és Gábor tiszt-ére szent. Anyakönyvei 1822-től. Anyanyelve 1880: rum. 1948. X. 21-1989: „visszafogadták” az ortodoxiába. - Lakói 1850: 219 r.k.; 1930: 391 r.k., 561 g.k., 5 ref., 34 izr.; 1945. 1: —malenkij robotra hurcoltak 58 főt (15-en meghaltak); 1992: 88 r.k., 26 g.k., 466 g.kel., 7 ref., ossz. 603; 2000: 80 r.k. ** 1. Schem. Szat. 1901:50; 1931:39; 1998. - Gerecze 11:773. -Merli 2002:170. -2. Sehern. Univ. 1842:561.-Schem. Mv. 1909:205. naosz: a görög szertartási! templomok eredetileg férfiak számára fönntartott, tágas, kupolával fedett hajója az ikonosztáz előtt. E.G. Nap (gör. Héliosz, lat. Sol): bolygórendszerünk központi —csillaga. Tömegvonzása tartja pályájukon a bolygókat, kisugárzott energiája egy kis töredékével fenntartja a földi életet. - 1. A Szentírásban a ~ Isten teremtménye, a nagyobbik világító, melyet Isten a -holddal együtt azért helyezett az égboltra, hogy a nappalt és az éjszakát szétválasszák, és a földet megvilágítsák (Tér 1,14—18; Zsolt 8,4; 74,16; 136,7-9; 147,4; Jer 31,35; Ám 5,8; Bár 6,59). Isten dicsőségét szolgálja (Zsolt 148,3; Dán 3,62: LXX), mutatja az égen az időnek Istentől szabott rendjét {Tér 1,14; Zsolt 104,19; Jer 33,25). - Sugaraira (gör. aktisz; a LXX: Bölcs 32,4; 16,27; Sir 43,4) a héb-ben nem volt külön szó, helyette a nyelve’ (fölfalja a sötétséget), ill. a szárnya’ kifejezést használták {Sir 43,4; Mai 3,20). A szárnyas ~ képe azon alapszik, hogy Izr. fiai, mint ált. az ókori K-i népek, a ~ot madárhoz hasonlították, mivel úgy látták, hogy „mozog” az égen. - A ~ kormányozza, ill. meghatározza a nappalt {Zsolt 104,22; 136,8; Sir 33,7; Jer 31,35): fölkelte a nap kezdete (Tér 19,23; 2Sám 23,4; Bölcs 16,28 stb.), lenyugvása a vége {Tér 15,12; Kiv 22,25; Zsolt 104,19 stb.); melegének fokozódása jelzi az —idő haladását (Sir 43,2; héb. Bölcs 16,27; Kiv 16,21, lSám 11,9; Neh 7,3). -Tüzének ereje a fűtött kemencét is felülmúlhatja (Sir 43,4), képes eloszlatni a felhőket (Bír 5,31; Sir 43,3; Bölcs 2,4), kiszárítani a földön a növényzetet {Mt 13,6; Jak 1,11), égeti a hegyeket (Sir 43,3) eltikkasztja az embert (vö. íz 49,10; Bár 2,25; Jón 4,8; Jel 7,16), barnítja a bőrt, elkápráztatja a szemet {Én 1,6; Sir 43,2-4). Istennek engedelmeskedik {Bár 6,59), reggel mint a vőlegény hagyja el a házát, hogy megtegye Istentől rendelt útját {Zsolt 19,5.7); Józsue imájára a Gibeon melletti csata idején csaknem egy egész napig állva maradt {—napcsoda), hogy Izr. fiai az amoritákat szétszórhassák (Józs 10,12-14). Isten megparancsolhatja a ~nak, hogy ne keljen föl {Jób 9,7). A fölkelő és lemenő ~ a változatlanság tanúja {Préd 1,5), az élet és üdvösség képe (vö. MTörv 33,14; Mai 3,20). - 2. A keresztény szimbolikában Krisztus/Isten jelképe {—Naphimnusz). A —Napbaöltözött Asszony a megtestesülés, a szeplőtelen fogantatás, Mária mennybevételének és Krisztus végső győzelmének képe (vö. Jel 12,1). - 3. Ikgr. Az ősi „szárnyas elképzelés alapján a madár a ~ szimbóluma (ezért van gyakran madár a gyermek Jézus kezében, aki a ~). A gör. és római műv-ben a-----quadrigán, 4 fogatú kocsin utazó ifjú, egyik kezében ostor, a másikban a földgolyó. Gyakran ábrázolták edényeken, oltárokon, sírokon, 3-4. sz. róm. pénzeken. A Holddal együtt a ~ a kozmosz fontos megszemélyesítője, jelenlétük egy esemény egyetemes jelentőségére utal, ezért szerepelnek Krisztus és a kereszt ábrázolásain, keresztség-, föltámadás- és mennybemenetel-képeken (Vatikáni grották, 3. sz.; Szt Marcellin és Péter-katakomba). Íz 60,19-20 alapján a ~ és a Hold kíséri a Jó Pásztor képét. Mt 27,45 alapján a feszület mellett jelenik meg a Holddal együtt. A karoling kortól olykor elfátyolozva ábrázolták, az egyhatyák szerint a ~ szégyenében takarta el arcát az igazi ~, Krisztus előtt (PL 26,220). - A kk-ban Krisztus, az Egyh. és Mária jelképe. Alt. ffi mellkép, néha csak arc személyesíti meg korongban v. sugárkoszorúban, esetleg a -korong —dicsfényként övezi a fejet. Látható —ExjM/fóí-illusztrációkban, oltárok fölött, lámpákon, szentségtartón, —*nimbusszá1, mandorlában, Napbaöltözött Asszony-képeken. - Sziénai Szt Bernardin, Toletinói Szt Miklós, Aquinói Szt Tamás, Ferreri Szt Vince attrib-a. Mivel a —tojás és a - egyformán életforrás-szimbólum, a díszítőműv-ben egymást helyettesítve is előfordulnak. Az ókori K-i népek szárnyas - el