Dolhai Lajos: A szentségek liturgikus teológiája (Budapest, 2021)
2. A szentségek liturgikus teológiája
2.4. A bűnbánat és bűnbocsánat szentsége nehezült a sárba”.291 Erre figyelmeztet bennünket Szent Ambrus, amikor magyarázza Lukács evangéliumának 15. fejezetét. Szerinte nem véletlen, hogy Lukács három példabeszéd (az elveszett bárányról, az elveszett drachmáról, a tékozló fiúról szóló) által mutatja be Isten irgalmasságát: „Ki ez az apa, ez a pásztor és ez az asszony? Talán nem maga az Atya, Krisztus és az Egyház? Krisztus magára vette a bűneidet, a testében hordoz; az Egyház keres téged; az Atya befogad téged. Mint egy pásztor, visszavisz téged; mint egy anya, felkutat, mint egy apa, felöltöztet. Először a könyörület, aztán a gondoskodás, végül a kiengesztelődés. Ezek a részletek pedig azt jelentik, hogy a Megváltó a segítségünkre siet, az Egyház gondunkat viseli, az Atya pedig kiengesztelődik. ”292 e) Isten dicsőítése és a megtérő elbocsátása. Új elem a szentgyónásban, hogy a feloldozás után a pap („Magasztaljuk Istent, mert jóságos hozzánk!”) és a gyónó („Mert örökké szeret minket!”) Isten irgalmas szeretetét magasztalják. A bűnbánat szentségének szertartáskönyvében, a Bevezetésben (Praenotanda) ezt olvassuk: „A gyónásban a gyóntató és a gyónó együtt ünneptik új és meggyőző módon Isten irgalmas szeretetét” (OP 10). A pap az irgalmas Istent, az irgalmas Jézust teszi jelenvalóvá a gyóntatószékben, a bűnbánó ember pedig megtapasztalja Isten irgalmas szeretetét. Ahogyan a tékozló fiú hazatérésekor is együtt ünnepelt az apa és a tékozló fiú, ugyanúgy a gyónás után jelen van a hitből fakadó öröm a pap és gyónó lelkében is. Ezt hangsúlyozza Ferenc pápa is, amikor a tékozló fiú példabeszédét magyarázza: „valahányszor gyónunk, Isten átölel minket, Isten ünnepet rendez”.293 Ez az ünnep egyúttal hitvallás is, mert amikor gyónunk nemcsak bűneinket valljuk meg, hanem azt is, hogy hiszünk Isten irgalmas szeretetében és bűnbocsátó jóságában. Sőt, az ágostoni terminológiával élve, azt is mondhatjuk, hogy a szentgyónás nemcsak confessio peccati (a bűnök megváltása) és confessio fidei (hitvallás), hanem confessio laudis, vagyis hozzá tartozik a hálaadás, Isten irgalmának és kegyelmének a magasztalása is.294 Ezért az új Ordo szerint „a megtérő, bűnei bocsánatát elnyervén, Isten irgalmas szeretetét magasztalja” (OP 30). 291 Vö. „Nem emel föl már senki sem, belenehezültem a sárba. Fogadj fiadnak, Istenem, hogy ne legyek kegyetlen árva” (József Attila: Nem emel föl). 292 Ambrogio, Commento al Vangelo di Luca, 7, 207-209. 293 Általános kihallgatás, 2014. febr. 18. 294 Vö. Vallomások, IX, 1, 3, 4,5-6; vö. a confiteri - confessio szó értelméről: Pellegrino, A., Le Confessioni di S. Agostino, Róma 1972, 9-14.