Dreisziger Ferenc: Általános és részletes oktatástan. Férfi- és nőtanítóképző-intézetek számára (Budapest, 1904)
Bevezetés. A népiskola
BEVEZETÉS. A népiskola. Tulajdonképen a szülők kötelessége volna, hogy gyermekeiket mindazon ismeretekkel és ügyességekkel ellássák, melyek földi boldogulásukra és rendeltetésük betöltésére szükségesek. Abban az időben, mikor a társadalmi és nemzeti élet kevesebbet kívánt az embertől, a szülők meg is feleltek ezen kötelességüknek: ők voltak gyermekeik tanítói, nevelői. A mai időben már a szülők nem képesek erre. A kifejlett nemzeti műveltség és az ezzel együtt fejlett társadalmi, nemzeti élet küzdelmei nagyon sok tudást, nagy erőt és ügyességet kívánnak az embertől, hogy a nemzeti életből a részét kivehesse, egyénileg is boldoguljon s emellett magasabb rendeltetését is szem elől ne tévessze. A legtöbb szülőnek arra, hogy gyermekével mindezeket elsajátíthassa, sem ideje, sem szakavatottsága nincs. Ha a szülő mégis el akarja látni gyermekét a szükséges ismeretekkel és ügyességekkel, gyermeke neveltetésének legnagyobb részét oly emberre kell bíznia, kinek erre ideje is, szakavatottsága is van, aki életét erre a munkára szentelte. Ez az ember a tanító. A hely pedig, ahol ezt a nagy és fontos munkát végzi : a népiskola. A népiskola tehát akkor oldja meg feladatát, ha a gyermeket mindarra megtanítja és neveli, amit majdan családi, egyházi és polgári életükben tudniok és tenniük kell, hogy emberi rendeltetésüknek megfeleljenek. E végből adjon alapot a gyermekek hitének és vallásos életének; fejlessze ki bennük a nemzeti érzést és öntudatot; és lássa el őket a gyakorlati élet által követelt elemi ismeretekkel és ügyességekkel. Mindezekből játszik, hogy a népiskola az egyéni, a nemzeti, az állami és az egyházi élet egyik nélkülözhetetlen és nagyfontos-