Edelényi István: Útmutató A mennyei Atya szeret minket c. hittankönyv használatához. A szülők és hitoktatók figyelmébe (Budapest, 1982)
Hároméves kor után
A gyermekek vallásos nevelése a szülők hitétől és példájától függ. Ha a szülök vallásos meggyőződése megalapozott, és életük összhangban van ezzel a meggyőződéssel, akkor olyan légkörbe kerül a gyermek, ahol az Isten úgy hozzátartozik a mindennapi élethez, mint a fény, a levegő, az étel. Ne sajnáljanak tehát se időt, se fáradságot a szülök, hogy ilyen irányban is képezzék magukat. A legnagyobb egyszerűséggel és a legtermészetesebb módon beszélgessenek Istenről, mint ahogyan az édesapáról, és édesanyáról társalognak. Az Istennel és a vallással kapcsolatban sohase tréfálkozzanak. Tiszteletteljes és komoly legyen minden megnyilatkozásuk. Sohase erőltessék ezt a témát. Várják ki a megfelelő hangulatot. Ha észreveszik, hogy a gyermeket fárasztja, térjenek át másra. Ne sokat magyarázzanak, hanem egyszerűen igazságokat közöljenek, és lehetőleg csak annyit, amennyit a gyermek értelme megkíván. Sohase mondjanak olyat, amit később ki kellene javítani. Nagyon fontos, hogy a gyermek találkozása Istennel, a vallásos témával mindig kellemes, az öröm és a boldogság forrása legyen. Vezessék rá a gyermeket arra, hogy meglássa és befogadja Isten szeretetét, annak mindennapi ajándékát, és vallásos élettel viszonozza azt. Ne akarják a könyvet megtanítani. A beszélgetés végén olvassák el a verset, eseteg próbálják elénekelni. Legyen elég a vallásos élmény, a hitigazságokról való beszélgetés. Ez a könyv nem is akar többet nyújtani. Biztosra vehető, hogy az első három évben már hallott a kisgyermek a képeken látható személyekről. Tehát azok nem lesznek egészen ismeretlenek előtte a rendszeres oktatás elkezdésekor. Az is elképzelhető, hogy előbb fog hallani Jézusról, mint az Istenről. Mindez nem fogja zavarni a kisgyermeket, ha a könyv alapján kissé rendszerbe foglalva sorakoznak és bővülnek hitünk igazságai az értelmi szintnek megfelelően. Hiszen a család tagjairól is először csak annyit észlel, hogy vannak, léteznek. Később felismeri őket, majd mind többet és többet tud meg róluk. így kívánjuk mi is kapcsolatba hozni a kisgyermeket az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel. Még egy megjegyzés: nem mondhattunk el mindent sem a könyvben, sem az útmutatásokban. És nemcsak így lehet beszélgetni a kisgyermekekkel, ahogyan mi ajánljuk. A szülök ösztönszerü pedagógiája változatosabb és jobb módszereket is fog találni. Ne ragaszkodjanak tehát betüszerint az itt előadottakhoz. Bátran használjanak más eljárásokat, ha azok alkalmasabbnak látszanak. Egyről azonban ne feledkezzenek meg: vallásos nevelésük és tanításuk eredménye attól függ, milyen kapcsolatban állnak ök maguk az Istennel! Lángra lobban-e a gyertya, ha a gyújtogató kanóc nem ég? Ébreszthet-e istenszeretetet az, akiben nincsen élő hit? Megtaníthat-e mást imádkozni, aki nem imádkozik? Kérhet-e önfegyelmet a gyermektől, aki fegyelmezetlen? 7