Erdő Péter: Az egyházjog lelke. Kánonjog a társadalomban és a hívő közösségben (Budapest, 2021)
Az utóbbi évek kulturális válsága olyan mélységeket tárt fel a nyugati, keresztény gondolkodás előtt, amelyek az ember mivoltát és a társadalmi együttélés alapvető feltételeit érintik. Az ezzel összefüggő legfontosabb kérdésekre keresztény hitünk igaz és bátorító válaszokat kínál. Erre pedig nem csupán egyházi közösségeinknek, hanem a „profán” világnak is nagy szüksége van. [...] A jogi gondolkodás ősidők óta ismeri a jog biztonsága és a konkrét helyzetben megvalósuló igazságosság közti feszültséget. Csakhogy a kettő kibékítésének létezik egy biztos, bár nem egyszerű lehetősége: ha a világ objektív rendjében az emberi cselekvés számára az igazságosság olyan követelményei és szabályai rejlenek, amelyek emberi értelemmel felismerhetők, akkor mind a jogalkotás, mind a jogalkalmazás képes figyelembe venni ezt az „isteni törvényt” vagy „természetjogot” és így elősegíteni, hogy egyén és közösség harmóniába kerüljön a kozmosszal, végső soron magával a Teremtővel. Az Egyház belső életére nézve is felmerülhetnek korunk gondolkodási irányzatainak kísértései. Nem csupán kiszámíthatatlan, „karizmatikusnak” érzett, rögtönzött ítéletek vagy megítélések irányítják az Egyházat. Krisztus az élet és a közösségi működés tartós és objektíven, történetileg megismerhető szabályait tanította és világította meg számunkra. De hogyan ismerhető meg, hogyan működik az Egyház krisztusi örökségéhez tartozó vagy abból fakadó szabályok rendszere a világban és magában az egyházi közösségben? Erre keresik a választ a jelen kötet tanulmányai. Az Isten képére alkotott, tudatos és szabad ember méltósága már az ószövetségi kinyilatkoztatásban megjelenik. A természet szerint méltányos cselekvés gondolata a görög-római kultúra öröksége, mely a kereszténységben találkozik a Biblia világképével. A születő Egyház belső szabályainak