Erdősi Károly: Angyalszivek karácsonya és karácsonyi színdarabok - Népiratkák 200. (Budapest, 1913)

i S nyomában gondot osztó béke száll ; S még nékem is, kit eltölt szent gyönyörrel Mindenkoron az Isten láthatása : Üj szent öröm reszket valómon át. (A karácsony angyala felé.) S te mért nem vidulsz rajta, drága testvér? Arcod derűjét gond miért lepi? Hisz épp neked, karácsony angyalának Vigadnod első sorban kellene — S helyette — látom — bú ül lelkeden. K. ARÁCSON Y AnGY ALA (ki már az ének alatt bánatosan szomo­rúan eresztette le karjait s mindeddig magába mélyedetten állt.) Valóban úgy van ; bár betölti szívem Az égi béke érzete, Bánat borong mégis bús lelkemen. Fáj az nekem, mi Jézusomnak is fáj : A hithidegség, szív-ölő közöny ; Fáj, hogy ma is, e szentelt éjszakán, Midőn mint zúgó, óriás folyam Az ég malasztja úgy tolul a földre S ölelve vívja, ostromolja azt, Akadnak mégis, — ó, de mennyien ! — Kik elzárkóznak bűnük éjjelébe . . . Fáj, hogy csak névi eg van karácsony, S a bűn még mindig győzedelmet ül, Fáj, tudnom azt, hogy bár az Isten-ember Szeretni vágyná minden gyermekét, Ó, mégis annyi bűn sarában él S bánatra szíve nem lágyul ma sem.

Next