Farkas Péter: A humánökológia alapjai (Budapest, 2001)
6. Hazánk környezeti állapota
164 6. Hazánk környezeti állapota szer meghonosítását, amely közelebb visz bennünket egy (az ELI országaiban már bevezetett) környezetkímélő mezőgazdasági gyakorlathoz. Az érzékeny természeti területek kijelölésével és ezeken az extenzív gazdálkodással biztosítjuk, hogy a kultúrtáj még meglévő sajátosságai, szigetszerű természetközeli élőhelyei ne tűnjenek el. Az élőhelyszigetek összekötésével („zöld folyosók” rendszere) olyan ökológiai hálózat alakítható ki, amely biztosíthatja a populációk természetes mozgását a nem védett területeken is. Mezőgazdasági területek A szárazföldi növénytermesztéssel rendszeresen művelt területek, kertek, gyümölcsösök, szőlők, legelők, kaszálók, parlagok hazánk területének nagyobbik felét teszik ki. Itt a megőrzendő biológiai sokféleség az alábbi csoportokra terjed ki:- a kultúrfaj-diverzitásra (a termesztett növények, ill. a tenyésztett — tartott — háziállatok, gazdasági állatok sokfélesége, a fajok, fajták, kultúrváltozatok stb.),- az ún. spontánfaj-diverzitásra (a területen élő, spontán előforduló növények és állatok sokfélesége),- a földhasználati diverzitásra (aszerint, hogy a földet szántónak, kertnek, legelőnek stb. használják),- az ún. művelési diverzitásra, amelyek kifejezik a gazdálkodási formák és típusok (nagyüzem, kisgazdaság, ill. hagyományos, organikus biogazdálkodás) sokféleségét. A termesztésből kiszorult tájfajták egy része még fellelhető hazai szórvány területeken. Megőrzésük, újra elterjesztési lehetőségük tehát adott, bár közvetlen felhasználásuk a mai körtermesztésben csak korlátozottan lehetséges. A genetikai ellenálló képesség fokozásának, nemesítésnek, új fajták előállításának. A természetvédelem feladata az, hogy mind a szakemberek, mind a közvélemény előtt vissza kell szerezni ezen értékek becsületét. Tudatosítani kell, hogy nemzeti örökségünk lényeges részét alkotják, csakúgy, mint őshonos állat- és növényfajaink. Összegyűjtésük is nemzeti és nemzetközi érdek, ahogyan kulturális örökségünké is az. A génbankokban botanikus kertekben őrzött értékeket hozzáférhetővé kell tenni. Védetté nyilvánítás A természet védelméről szóló törvény hatálybalépését követően már az új előírásoknak megfelelően folytatódott a védelemre tervezett természeti területek védetté nyilvánításának előkészítése. 1991-től értelemszerűen megszűnt a természetvédelem számára egyébként e tekintetben korábban kedvező, központi „ulasításos” védetté nyilvánítási gyakorlat. A tárcaegyeztetések folyamata kifejezetten bonyolulttá vált. A védetté nyilvánításokat a földkönyvi nyilvántartások hiányosságai (olykori hasznavehetetlenségük) is akadályozták (és akadályozzák ma is). Számos esetben előfeltétele a védetté nyilvánítási eljárás beindításának az érintett területek állami tulajdonba vétele (pl. Duna-Ipoly NP), melyre csak 1996-tól van mód. Az állami tulajdonba vétel várhatóan sok esetben az elkövetkezendő években is feltétele lesz az egyes közösségi, illetve magántulajdonú területek természetvédelmi oltalom alá helyezésének.