Fekete Balázs - H. Szilágyi István - Könczöl Miklós (szerk.): Iustitia mesél. Tanulmányok a »jog és irodalom« köréből (Budapest, 2013)
I. Mesék itthonról…
Szövegutcákon: séták A fűtővel, Máraival & Со.67 pontjába, amelyek valamilyen módon összefüggésbe hozhatók a fentiekben idézett igazságszolgáltatási és egyéb bürokratikus dokumentumokkal. A szövegek minden irodalmi szöveg - intertextuális létmódjának állításából kiindulva olyan nyomok, szövegvisszhangok utáni kutatást jelent ez, amelyek szorosabb kapcsolat meglétét mutatják egy-egy történelmi periódus irodalmi és jogi textusai között, mint azt általában feltételezzük.31 Egy efféle intertextuális jellegű - és véglegesen soha le nem zárható - nyomozás során a szerzői szándék azonosítása aligha lehet a segítségünkre: az intentio auctoris és intentio operis elválásának motívuma e vizsgálódások körében újfent visszatér.32 így nem szükséges eldöntenünk, amit bizonyítékok hiányában amúgy is lehetetlen volna: Hajnóczy műveinek intertextualitása mennyiben tudatos komponálás eredménye és mennyiben nem szándékolt folyamatok eredője. Az utolsó alkotói korszak művei esetében a helyzet egyértelmű: az olyan írások, mint A parancs, létre sem jöhettek volna másként, mint a tervezett intertextualitás példáiként; de a korábbi alkotások közül is számos felfedi - a szerző tetten érhető önmaga szövegelőzményeit, legalábbis részlegesen (lásd a Ki a macska?, A hangya és a tücsök, Az unokaöcs, az M című elbeszéléseket stb. vagy A fűtőt). Bizonytalanság marad elég - erre utalnak Cserjés Katalin szavai is. „Hajnóczy nyomokat hagy írásaiban, jeleket helyez el kíváncsi és értő olvasója számára. De, megítélésünk szerint, e jelhagyás nem szándékos, nem titkos kódú üzenet, mint Krasznahorkai Lászlónál vagy Tandori Dezsőnél, hanem egy öntörvényű, invenciózus író nemtörődömsége. Olvas, feltöltekezik a befogadott mű motívumaival, közben maga is ír, s az olvasott mű világa rávetül, elemeiben beleszövődik a születő primer szövegbe. Gyakran felismerhetően; még gyakrabban: azonosíthatatlanul, de érezhetően.”33 A kompozíció szándékoltságának problémáját félretéve, a bizonytalanságnak ebben a terében mindenképp van létjogosultsága annak a kérdésnek, hogy a jog szövegvilága mennyiben és milyen módon „vetül rá” A fűtőre és az életmű más darabjaira, az ellene folytatott eljárások jegyzőkönyveinek és ítéleteinek szövegele-31 A jog és különösen a jogalkalmazói döntések szövegei egyébként maguk is evidensen intertextuális vagy még pontosabban hypertextuális jellegűek: tanúvallomásokban foglalt történetekből, felsőbírósági döntések (szintén hypertextusok) szövegeiből, jogszabályok és kapcsolódó kommentárok textusaiból stb. fonódnak eggyé. A hypertextualitás fogalmát Genette irodalmi művekre vonatkoztatja, de nem látom akadályát, miért ne lehetne jogi szövegek kapcsán is használatba venni. Olyan szövegkapcsolatról beszél, amelynek keretében „[...] a hypotextustól a hypertextusig vezető deriváció egyszerre erőteljes (egy egész В mű származik egy egész A műből) és - többé-kevésbé - hivatalosan bevallott.” Ami az irodalomban a hypotext, az a jog szövegvilágában a precedens és/vagy a jogszabály-szöveg, a hypertext pedig: a későbbi döntés. Vö. G. Genette: Transztextualitás. Ford. Burján M. Helikon 42/1-2. (1996) 82-90. 86-90. József Attila pontosan fogalmazott - a törvény: szövedék. Feslik vagy sem, akkor is. És így lesz ismételten egy költő: a világ el nem ismert törvényhozója. 32 Vö. U. Eco: Az intertextuális irónia és az olvasat szintjei. Ford. Barna I. In La Mancha és Bábel között. Irodalomról. Európa Könyvkiadó, Budapest 2004. 317-352. 346. „Ha a szövegben idézetszerűség bukkan fel, és ez az idézetszerűség illeni látszik a szöveg egészéhez (benne pedig a többi idézethez), akkor az empirikus szerző szándékai vajmi keveset számítanak. Jól teszi hát a kritikus (vagy az olvasó), ha citationizmust és [...] »szövegvisszhangot« emleget, mert a szöveg igenis feljogosítja rá.” 33 Cserjés K.: „Lőj! Ne félj semmitől!... Nézd meg, hogy hal meg egy igaz ember!” Appropriation art. Hajnóczy Péter és Kelemen Károly Che Guevara-képe. In Cserjés K. - Gyuris G. (szerk.): Hoválettem. A párbeszéd helyzetébe kerülni... Hajnóczy-tanulmányok. Lectum Kiadó, Szeged 2006. 71-99. 73.