Fekete Balázs - H. Szilágyi István (szerk.): Iustitia kirándul. Tanulmányok a »jog és irodalom« köréből (Budapest, 2009)
Nagy Tamás: Egy arkangyal viszontagságai a szocializmusban
14 Nagy Tamás szólva tett: „[sjemini közöm hozzá”.23 Észre kell azonban vennünk, hogy a látszólag az életrajzból építkező' szöveg autobiografikus nyomainak puszta követésével sokra nem mennénk: a szerző személyétől indulnánk és ugyanodajutnánk vissza, márpedig „[ez] a Hajnóczy megszólíthatatlan, ahogy ő sem fog hozzánk beszélni”.24 Mindazonáltal: nem szabad kizárnunk annak a lehetőségét, hogy időnként akadhatnak olyan életrajzi tények, amelyek vizsgálata - több-kevesebb áttétellel - hozzájárulhat a jelentésképzés folyamatainak eredményességéhez. A többitől most eltekintve: a reáliák birodalmában egyébként is szükségszerűen mozgó „jog és irodalom” kutatások - és az ezek keretében nyerhető belátások - szempontjából Hajnóczy életének két ténye válhat fontossá: a két nyomozati és bírósági eljárás, amelyet közvetlenül vagy közvetve ellene folytattak 1964-ben és 1975-ben, s amelyek közül az első esetben majdnem két hónapot előzetes fogvatartásban töltött. Az írói életrajz viszonylag ritkán emlegetett tényeiről van szó, amelyek abban az értelemben sem tipikusak, hogy a „jog és irodalom” vizsgálódások által legtöbbet elemzett irodalmi művek szerzőinek javarészétől eltérően Hajnóczy nem volt jogász, soha nem folytatott - még csak részlegesen sem - ilyen jellegű tanulmányokat, és életének e két viszonylag rövid epizódjától eltekintve, a joghoz gyakorlatilag semmilyen köze nem volt. Mégis: lehet esélye annak, hogy az értelmezés folyamatába e tényeket is bevonva, új szempontokkal egészíthető ki a Hajnóczy-recepció - anélkül, hogy a szándék az életrajzi valóság kitüntetett referenciapontként történő kezelésére irányulna.- valóság/szöveg A Hajnóczy-szövegekhez az életrajzi mozzanatok felől (és/vagy ellenkező irányban : azok felé) közelítő befogadói magatartás azonban csak egyik változata azon interpretációs eljárásoknak, amelyek különféle (társadalmi, politikai, erkölcsi stb.) valóságvonatkozások - és ehhez hasonló transzcendentális jelöltek - kontextusába helyezve olvassák a műveket. A lehetőség ismételten adott és kézenfekvő. Nemcsak olyan általános érvényű kijelentések révén alapozhatóak meg ezek az olvasatok, amelyek szerint ,,[e]gy naturalista eszményű elvárásrendszer semmivel sem kevésbé legitim, mint egy szigorúan intertextualista”25 vagy olyanok által, amelyek rámutatnak, hogy az az erkölcsi vagy politikai - és nyilván sok más egyéb - dimenzó, amit a művek az értelmezésben kapnak, „[...] éppolyan szorosan hozzátartozik az értelmezéshez, mint bármilyen formalista vagy irodalomtörténeti elemzés”,26 de ismételten maguk a műszövegek mutatkoznak nyitottnak a referenciális olvashatóság irányában. (Másként fogalmazva ez utóbbi állítást: Hajnóczy művei 23 Ördögh Csilla rádióbeszélgetése Hajnóczy Péterrel. In Reményi: i. m. 126. 24 Uo. 24. 25 Farkas Zs.: Kukorelly Endre. Kalligram, Pozsony 1996. 10., 3. jegyzet 26 Babarczy Б.: Mikor politika az irodalom? In A ház, a kert, az utca. József Attila Kör Balassi, [h. n.] 1996. 111.