Fodor Ferenc, Dr.: Bevezetés a gazdasági földrajzba (Budapest, 1933)
IX. A bioszféra vagy az élők világa
184 A bioszféra felső és alsó határai éppen olyan bizonytalanok, mint a többi szférák határai. A szférák általában nincsenek éles határokkal elválasztva egymástól, hanem egymásba hatolnak. Ugyanez áll a bioszférára is, amely szintén mindhárom más szférába behatol. Alsóbb rangú szervezetek a lebegő porral igen magasra feljutnak a levegőbe. Magasabbrendű szervezetek azonban legfeljebb ideiglenesen tartózkodhatnak a levegőben. (Repülő állatok.) A földfelszín alatt a bioszféra határa nem mélyen van, általában ott, ameddig levegő van a talajban. A tengerben viszont a legnagyobb mélységekben is találtak élő szervezeteket, ahová már a fény egyáltalán nem hatol be. A szilárd felszín legmagasabb régióiba azonban nem emelkedik fel a bioszféra, legalább magasabb rendű szervezetek nem. A magashegységekben a növényzet legfeljebb az örökhó határáig juthat el, ez pedig még a trópusi hegységekben sem magasabb 6000 m-nél, így tehát a legmélyebb tengerek állati életét és a legmagasabb hegységek növényi életét is figyelembe véve, a bioszféra vastagsága nem tehető többre 15 km-nél, ennélfogva elenyésző az anorganikus szférákéhoz képest. Az élet szférája a többi szférákhoz képest aránylag kistömegű, azokkal össze nem mérhető. Tömege az atmoszféra tömegének csupán WIMO része, vastagsága pedig, ha az élő szervezeteket egyenletesen teregethetnénk széjjel a felületen, nem volna magasabb rétegű 5 mm-nél. Amint a Föld története folyamán az összes szférák tömege, kiterjedése, elhelyezkedése változott, úgy az élet szférájának tömege és eloszlása is igen nagy változásokon ment át. Jó bizonyíték erre az, hogy ma egyes hideg sivatagokban nagytömegű növényi eredetű kőszenet találunk. Általánosságban a növényi és ezzel kapcsolatban bizonyos mértékig az állati élet mennyisége is szoros összefüggésben áll a természet nagy vízgazdálkodásával és a levegő szénsavának mennyiségével. Márpedig tudjuk, hogy a Föld geológiai élete folyamán mindkettő lényegesen változott. A kőszénkorszakban a levegő szénsavának túlnyomó része széntelepekbe köttetett le a buja növényzet által. Az is kérdés, hogy a jelenben nem változik-e a levegő szénsavának mennyisége az emberi gazdálkodás következtében, ami a növényzet mennyiségének változására vezet. Tudjuk ugyanis, hogy az erdők faállományában nagyobb mennyiségű szén van lekötve, mint a mezőgazdaság füves területein, viszont az utóbbi évente megújul s így lehetséges, hogy az erdőirtások és a füves térségek térnyerése a levegő szénsavának nagyobb mértékű felhasználására vezetett. B) A növényi takaró. A bioszféra növényi takaróra és állatvilágra oszlik. A növényi takaró mennyisége, milyensége alapfeltétele az állatvilág elterjedésének és formájának is s ezen keresztül az emberi gazdasági életnek is.. Gazdaságföldrajzi szempontból tehát elsősorban a növényi takarónak van jelentősége. A gazdasági földrajz a növényzettel mint tömegjelenséggel foglalkozik, vagyis nem annak fajai érdeklik, nem a flóra, hanem a vegetáció, hiszen a gazdasági élet csak kivételesen áll szemben egyes fajokkal (pl. nagy mennyiségben előforduló