Fraknói Vilmos: Magyarország a mohácsi vész előtt. A pápai követek jelentései alapján (Budapest, 1884)

Előszó

VI vagy legalább környezetök mindenekfölött érdekes és vonzó képét tárják föl. Alig múlt két évtized, hogy a kormányok liberalitása az úgynevezett »állami és ud­­vari titkos levéltárakat« a tudomá­nyos kutatás előtt megnyitotta. És az által, hogy az ott ekkorig féltékenyen elzárt dús anyag így közkincscsó vált, az európai törté­nelem, a XV. századtól kezdve, új alakot nyer. A magyar történeti irodalom szintén érzi ezen források fölelevenítő hatalmát. Főleg Mátyás trónraléptétől kezdve, a velenczei köz­társaság, a nápolyi, ferrárai és milánói fejedel­mek követeinek jelentései képessé teszik a történetírót, hogy kiegészítse azon nagy héza­got, melyet az okiratok és egykorú történeti munkák hagynak.1) Még a II. Rákóczi Ferencz korát is, bár a fejedelemnek és tábornokainak levelezései úgyszólván teljesen fönmaradtak, J) A diplomatiai szolgálat szervezésében Olaszország messze megelőzi Európa többi részeit. Ezután következik Spa­nyolország. A XV. és XVI. századra a német, franczia és angol diplomatiai jelentések viszonylag igen keveset nyújtanak. A Mátyás korára vonatkozó követi jelentések nagy részét kiadta az Akadémia ily czimű munkában: »Diplomatiai Emlékek Mátyás korából.« Négy köt. (1875 — 78). E sorok Írója »Pázmány Péter és kora« czimű munkájában (1887 — 71) bőven merített a pápai nuntiusok, a velenczei, flórenczi és spanyol követek jelentéseiből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom