Fraknói Vilmos: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a Római Szent-Székkel 2. 1418-1526. A Konstanczi Zsinattól a mohácsi vészig (Budapest, 1902)
Első könyv. A Konstanczi zsinat után. 1418-1458
80 Bulláját megküldötte Hunyadi Jánosnak, a kit fölszólított, hogy a lázadók támogatásától, velők való szövetkezéstől tartózkodjék.317 Négy nappal ezen iratok kiállítása után, 1452. április 26-ikán Fridrik és László elhagyták Rómát s hazafelé indultak. Florenczben magyar és osztrák urakból álló követség várakozott rájok, a melyben Ágoston győri püspök, Tötösi László királyi főpohárnokmester és Vetési Albert erdélyi főesperes képviselték Magyarországot.318 Kísérletet akartak tenni, hogy a császárt László király kiszoltatására bírják. De azt sem tudták kieszközölni, hogy őket színe elé bocsássa. így tehát folytatták útjukat Rómába, hogy a pápa közbenjárását kérjék ki.310 Ott sem várakozott rájuk kedvező fogadtatás. Fridrik, ki nem átallotta a magyarokat azzal gyanúsítani, hogy a gyermek-király életére törnek,320 meg tudta győzni a pápát arról, hogy az ellene szövetkezett rendek törekvései jogosulatlanok és veszedelmesek. Ágoston püspök ékes beszéde, melyet az ünnepélyes audientia alkalmával tartott,321 nem volt képes ellensúlyozni a császár befolyását. V. Miklós válasza így hangzott: «Az árva király nem nélkülözheti a gyámot; legközelebbi és legérdemesebb rokonánál, a császárnál a legjobb kezekben van. A rendek, ha ellene panaszuk van, adják azt elő ; a szent-szék, ha alaposnak találja, az igazság követelései szerint fog vele elbánni. Az osztrák rendek ellenállása bűnös, az ellenök kihirdetett egyházi átok igazságos és visszavonhatatlan; de mivel csak a makacsokat éri, meghódolás által mindenki elkerülheti azt». Erre a követek egyike a következő megjegyzést koczkáztatá : «Az ügy, a melyről itt szó van, nem tartozik a szent-szék bírósága elé; világi uralom, földi ország kérdésében nincs helye a fenyítéknek, mely az osztrákokat igazságos ügyökben méltatlanul és helytelenül érné. Az örök élet van Szentséged gondjaira bízva, a földi élet érdekei a világi fejedelmek és népek illetékességéhez tartoznak.» A pápa fölháborodott ezek hallatára. «Beszédetek» — mondá — «inkább vakmerő, mint okos. Péternek és utódainak a Megváltó nemcsak egy vagy más, hanem minden ügy intézésére adott hatalmat. Miképen vonhatjátok kétségbe a szent-szék világos jogait a