Franciscy Lajos: Az általános választói jog - A Szent István Társulat Tudományos és Irodalmi Osztályának felolvasó üléseiből (Budapest, 1898)
4 DR. FRANCISCY LAJOS. a törvényhozási hatalomban való részesülés minden állampolgárra nézve feltétlen legyen-e, vagy bizonyos feltételektől függő ? Egyes államok, mint Belgium, Svájc, Eszak-Amerika, Németország — ez utóbbi csak a birodalmi gyűlésre vonatkozólag — főkép a munkásosztályok nyomása alatt a felvetett kérdésre azzal válaszoltak, hogy behozták az általános választói jogot, melyet bizonyos életkorhoz és az állampolgári jog élvezetéhez kötöttek. Ezzel, tagadhatatlan, messzefekvő határokig mentek el, de a túlzók azon követelésének, hogy minden önrendelkező, kenyerét megkereső egyén, mint államtag, feltétlenül részesüljön a választói jogban, eddig egy állam sem tett eleget. Nálunk a közvélemény a választói jog kiterjesztését határozottan sürgeti, de, hogy minő mérvben terjesztessék ki az, arra nézve a felfogások és kívánságok nagyon meg vannak osztva. Legtöbben az általános választói jogot hangoztatják. Ez okból talán nem lesz érdektelen megvitatni az alábbiakban e jog erkölcsi alapját, határait, előnyeit és hátrányait. L Ha az általános választói jog alapját keressük, mindenek előtt felmerül a kérdés, bir-e maga az elv, melyen népképviseleti rendszer nyugszik, erkölcsi alappal? E kérdésre csak igennel felelhetünk. A népképviseleti rendszer alapelve azt követeli, hogy az ország polgárai a közügyek intézéséből ne zárassanak ki. Tagadó alakban fejezzük ki a tételt, mert csak így helyes. Ha — állító kifejezéssel élve — azt mondanánk: az ország polgárai a közügyek intézésében részt vesznek, olyasmit fejeznénk ki, mi a köztársasági kormányformával biró államra nem alkalmazható, mert itt a nép nem mint résztvevő szerepel a közügyek intézésében, hanem mint egyedüli tényező, mely a hatalmat senkivel sem osztja meg, hanem csak átadja azoknak^ kiket képviselőivé választ.