Fülöpné Erdő Mária - Fehér Ágota (szerk.): Új nevelőszülők képzése. Oktatói segéanyag 2. (Budapest, 2013)
Befogadott gyermek ellátásának alapfeladatai
11. AZ EGYÉN TÁRSADALMI MEGHATÁROZOTTSÁGA, A TÁRSADALMI EGYENLŐTLENSÉGEK... telben játszott szerepéről lesz szó. Emlékszünk, hogy a kultúra elsajátítása a szociológia számára a beszédmodor, az öltözködés, a hanglejtés stb., tehát olyan tulajdonságegyüttes, amely alapján az emberek felmérik és beazonosítják egymást, megértve az egyik, és idegenként érzékelve a másik embert. A kulturális tudás alapját a család biztosítja, itt tanulja meg a nyelvet, az alapvető viselkedési szabályokat. Az iskolába bekerült gyermek nem „üres papír”. A tanárok, tanítók kezdettől fogva értékelik az otthonról hozott tudást, azt, hogy milyen választékosán beszél, tud-e egy helyben ülni, tiszteli-e a felnőtt tanító tekintélyét (szófogadó-e), betartja-e az iskola megkövetelte morált vagy nem (pl. lopás, verekedés). Természetesen a középosztály gyermekei ezekben a kompetenciákban jobban teljesítenek, mint a szegényebb családból származók. (Zárójelben megjegyzendő, hogy a hároméves kortól kötelező óvoda egyik célja éppen az lenne, hogy a gyermek ne hatévesen szembesüljön először versenyhátrányával, hanem egy kötetlenebb közegben legyen ideje szocializálódni a leendő iskolai elvárásokhoz. Másrészt a szülő tudatosan is készülhet a gyermek szociális hátrányainak leküzdésére, ha pl. tévézés helyett verseket tanít neki, amivel a nyelvi kódot fejleszti, rajzol vele, aminek révén a gyermek hozzászokik az íróasztalnál végzett munkához.) Az iskolai teljesítmény azért döntő jelentőségű, mert a munkaerőpiac jórészt ez alapján szelektálja a jelentkezőket. Ezért az iskolában végig jobban teljesítő középosztálybeli gyermekek kerülnek végül nagyobb arányban az egyetemekre, majd szerzik meg a legjobban fizető állásokat. Magyarán iskolai kulturális tőkéjüket felnőttkorban képesek átkonvertálni anyagi javakra. Az iskola tehát felerősíti az otthonról hozott különbségeket. Ezek után aligha csodálkozhatunk azon, hogy a legszegényebb családok az iskolában nem látnak felemelkedési esélyt. Az iskola közvetítette legitim - többség által elfogadott - társadalmi érvényesülés helyett alternatív eszközöket keresnek. Mindez oda vezet, hogy a mélyszegénység nemegyszer együtt jár a többségtől alapjaiban eltérő morállal, életstílussal és kapcsolati rendszerrel. Ezt nevezzük Oscar Lewis nyomán a szegénység kultúrájának. A szegénység kultúrája segíti a szegénységben élők túlélését, de úgy, hogy közben igen gyakran szembekerül a középosztály szabályaival, törvényeivel. A törvénysértő magatartásformák azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik. Legalább ilyen fontos, ha nem fontosabb, hogy a szegénység átformálja az emberek időérzékét, tudását, pénzhez való viszonyát. Igen jellemző például a szegénységi kultúrákra szerte a világon, hogy az egyszeri nagyobb pénzbevételt nem képesek beosztani. (Itt persze felmerülhet a többségi, középosztálybeli társadalom felelőssége is, amely maga is a túlfogyasztás hibájába esik.) A szegénység kultúrájának csapdája az, hogy nyíltan vagy burkoltan, de szembekerül a társadalomban normaként elfogadható értékekkel, így tartósítja a hozzá alkalmazkodók réteghelyzetét. 77