G. Havas Katalin: Így logikus! (Budapest, 2002)
III. Igaz, vagy nem igaz?
NA ES? „Az éjjel hazafelé mentem, éreztem, bársony nesz inog, a szellőzködő, lágy melegben tapsikoltak a jázminok. ”-Egy: „Az éjjel hazafelé mentem”. Kettő: „Éreztem, bársony nesz inog”. Három: „A szellőzködő, lágy melegben tapsikoltak a jázminok.” Érdekes, hogy ebben a versrészletben nem szerepel semmilyen kötőszó sem. A nyelvi kifejezésben tehát ez is elhagyható, mégis világos a gondolati tartalom: azt állítjuk, hogy e tények egyidejűleg fennálltak. Tehát ez a versrészlet három kijelentésből összetett konjunkció.-Most mondok egy másik példát: „Péter és Pál szomszédok.” Erről állapítsd meg, hogy hány kijelentésből álló kijelentés ez.- „Péter szomszéd” - ez egy, „Pál szomszéd” - ez kettő... Várjál csak! Valami nincs rendben. „Péter szomszéd és Pál szomszéd” - az nem ugyanaz, mint hogy „Péter és Pál szomszédok”. Nem ugyanaz, vagyis nem ugyanakkor igaz. Hm, hm... Abból, hogy „Péter szomszéd” igaz, és hogy „Pál szomszéd” igaz, még nem biztos, hogy ők egymás szomszédai.- Jól okoskodsz. „Péter és Pál szomszédok” nem két kijelentés konjunkciója. Ez a kijelentés nem bontható fel kijelentés-alkotórészekre, tehát nem összetett kijelentés. Az „és” kötőszót nemcsak konjunkció kifejezésére használjuk. A „Péter és Pál szomszédok” 135