Garay Alajos (szerk.): Szent-István-Társulat Naptára 1862. évre (Budapest, 1862)
BEKÖSZÖNTŐ Újév! légy üdvöz általam Ez évnek kezdetén; Bár üdvöt, bánatot hozasz Reánk, üdvözlek én. Mi azt örömmel vesszük el, Ezen nem csüggedünk; Hisz jót, roszat nem vakeset, De Isten ad nekünk! Azért ha áldó kart emel, Vagy ostora suhog; Bizalmunk csüggedetlenül Rajt megnyugodni fog ; S habár szemünkből az öröm, Vagy bánat könyye hull, Hozzád emeljük azt mi fel... Egünk be nem borul. Erősb bizalmunk és hitünk, Mint hogy megingana, Gyáván a sors csapásain A porba hullana; S ha hullni kénytelen legott Kinyújtva van karod, Hogy újra s gyorsan fölemeld, Ki küzdve elbukott, 1862-re. Légy üdvöz újra, általam Ez évnek kezdetén, Bár üdvöt, bánatot hozasz Reánk, üdvözlek én. Mi azt örömmel veszszük el, Ezen nem csüggetlenünk; Hisz jót, roszat nem vak eset, De Isten ad nekünk ! Védünk, vezérünk mindenütt A hit, Jézus hite; Csatára bátran indul el A föld fia vele, Tengerre száll, a tűzbe megy ... Hol ő a véd s vezér, Ott nincs bukás, ott nincs halál, Dósán nő a babér! Babér, mely hervadatlanul Virul, örökre él, Enyésztelen dicsfényivel Egész az égig ér! S az ég örvend a bajnokon, Ölébe kit fogad... Üdvöt, babért, örök hazát A jámbor élet ad! Te légy nekünk, te légy, újév! E hit malaszt nekünk; S ha tán a kép határozá Jóságos Istenünk: A jámborul leélt napok, E földi lét után Jutalmul a küzdelmekért Te add meg szép hazám!