Garay Alajos (szerk.): Szent-István-Társulat Naptára 1863. évre (Budapest, 1863)
BEKÖSZÖNTŐ 1863-ra. Végy föl új év, végy tehát föl, S vigy tovább, előre minket, Hasztalan ne hagyd enyészni Szépreményü perczeinket! Hit csillag legyen vezérünk, így a partra bizton érünk, S Istenünkért élve-halva Ránk mosolyg az ég jutalma. Itt az új év... vének ifjak, Gazdagok, nagyok, szegények! Itt az uj év s véle annyi Szép kecsegtető remények! Rajta föl hát csolnakára, Szállni habjain továbbra; Szebb a part, a melyre vágytok, Mint a melyet elhagyátok. Vesztegelve nem maradhat Senki, bár henyélve fekszik ; Mert az élet sarka egyre S mind odább, odább törekszik! Közben sok lehull a mélybe, Vagy fölébred a sírhoz érve. Józanon hát s éberen kell Útrakelni, mert ha alszunk, Zord valóra ébredünk föl, S jajveszéklőn kell virasztnunk. Hát kerüld a sziklagátot, Kézbe a vezetőlapátot, Nem kéjutazó egyének Itt, de közhajóslegények, Fáradalmaink jutalma Túl a parton van letéve, Túl van e zarándok-élet Czélja, győzedelmi réve: Ott a kincs, a fogyhatatlan, A babér, a hervadatlan; Ámde szinte a kín, nyomor s vész A bukott hajósnak ott kész! B.Gy.