Garay Lajos (szerk.): Szent István Társulat naptára 1864-ik szökőévre (Budapest, 1863)
BEKÖSZÖNTŐ 1864-ге. Áldd meg Isten ! őshazánkat A beállt év kezdetén, Melyhez mint a szebb jövöhöz Kötve annyi szent remény ! Áldd meg azt te folyamában, Mely, ki tudja, mit hozand ? A gonoszt kezed elűzze, És a jót fokozza majd. Mert csak igy, csak igy jutunk el Biztosan végére mi; Vajha csendes alkonyaiként Látnók azt ellengeni!.. . Ámde mért remeg kezemben, Mért remeg a könnyű toll ? Annyi sok viszály merül föl Egy egész év hullámiból! Mert a kor s idő a tenger, Melyen életcsolnakunk Száll, repül a part felé, hol Biztosan megnyughatunk. De a tenger vésze, szörnye Megrohanja a hajót, S mig a partra az kikötne, Eltemette a hajóst. Eltemetve, ha az Isten Karja nem véd, nem segit, S veszve minden, annyi szent vágy És remény elveszve mind ! Nyújtsd azért felénk ki, Isten! Nagyhatalmú védkezed, S mint a szikla a habok közt Ingadatlan áll hived. Isten ! a ki jó, örök, szent, Kor- s időnek vagy ura : Légy ez évben is hívednek Véd-, vezére, gyámolya!