Garay Lajos (szerk.): Szent István Társulat naptára 1864-ik szökőévre (Budapest, 1863)
Szent-István-Társulat Naptára 1864-ik szökőévre
29 közelg-ott annak oltalma alatt délkeletről a fenyegető szörnyű veszély. A király tehetetlen, nagyjaink lelkében az önzés, a viszálkodás gonosz szelleme befészkelve, a haza saját fiaitól elhagyatva.“ Kik gondoskodtak ekkor is leginkább, sőt annál jobban hazánk sorsáról, mennél jobban közeledett a vész, mint a romai pápák? VI. Sándor pápa 1500-ban megígérte Ulászlónak, hogy a törökök ellen viselendő háborúnak egész tartama alatt évenkint 40,000 aranynyal fogja segíteni; és ezen Ígéretét tényleg be is váltá. Midőn pedig 1514-ben Bakács Tamás esztergomi érsek személyesen előadta Romában az ország fenyegetett állapotát, X. Leo pápa nem csak ismét keresztes hadjárat hirdetésére hatalmazta föl az érseket, hanem tekintélyes hadsereg kiállítására 50,000, a határerösségek védelmi állapotba való helyezésére pedig 20.000 aranyat ajánlott föl; a következő évben pedig Beriszló Péter horvátországi bán és veszprémi püspöknek nagy mennyiségű élelmi szereket, 1000 font lőport, 10,000 font ként, 5000 font salitromot küldött, Ulászlónak egyúttal ismét 20,000 aranyat utalványozván. Ugyanannyit küldött ő még azon évben Báthory Istvánnak a temesi bánság védelmi állapotának költségeire azon ígérettel, hogy Horvát- és Dalmátország részére rövid idő alatt 7000 aranyat fog küldeni. Midőn II. Lajos a magyar trónra lépett, X. Leo pápa azt irá neki, hogy ö kész Magyarország megmentéséért mindenét föláldozni, még vérét és életét is odaadni. Mily nagy vala a magyar királynak és nemzetnek bizodalma a pápában, mutatja az, hogy a király, a főpapok, az országnagyok sürü kérésekkel sürgetek a segélyt. „Elveszünk, elveszünk, szent Atya írja szerencsétlen Lajosunk, ha csak Isten és szentséged által nem segíttetünk.“ A pápa kéri, kényszeríti a keresztény fejedelmeket, hogy ne hagyják saját vesztükre elveszni az országot, mely a közellenséget már egy évszázadnál tovább határaiktól távol tartja. „írunk minden keresztény fejedelemnek, Írja a pápa; ha szavunkat meg nem hallgatják, bizonysággal állítjuk, hogy egy év múlva megszűnt Magyarország a kereszténység erős, legerősebb bástyája lenni.“ A segítség megigértetik minden részről; a magyar nemzet azonban a vész perczeiben meggyőződik, jhogy a ki nem csak akart segíteni, hanem valósággal segített, az egyedül a kereszténység atyja, a római pápa volt, VII. Kelemen 1526. 50,000 aranyat küldött a magyar királynak; ugyanazon évben követe által kézbesített Tömöri Pálnak 40.000 aranyat, hogy szárazföldi és hajóhadi csapatainak a hátralevő zsoldot kifizethesse és őket összetarthassa. Pray György tanúsítása szerint a pápáktól II. Lajosnak több Ízben küldött pénzösszegek 400,000 ft. tesznek. De még hadcsapatokkal is segítségére voltak hazánknak a romai pápák. Midőn a 200,0(0 török 1526-ban a Száván átkelt, Tomorinak serege alig állott egy-két ezer lovasból és néhány száz gyalogból, kik közt volt 1000 lovas és 500 gyalog, kiket a pápa küldött; és midőn II. Lajos király, ostromoltatván a törökök által már Pétervárad, az egyháznagyok és mágnások kíséretében kivonult a fővárosból, 4000 fegyverese között 2500 pápai segélyharezos volt, kikhez Cyprusi Hanibal és Bay-