Gerencsér Balázs - Tamás András (szerk.): Magyar Közigazgatási anyagi jog. Kari jegyzet - Bibliotheca Facultatis Iuris Universitatis Catholicae de Petro Pázmány Nominatae Budapest (Budapest, 2011)
XVIII. fejezet: A vízügyi igazgatás
XVIII. fejezet A vízügyi igazgatás Minisztériumban. Létrejöttek a feltételei a dekoncentrált szervek integrációjának, illetve a szakhivatali és a közhatalmi feladatok szétválasztásának. Az 1885. évi törvényi szabályozás tehát a vízjogot, az 1964. évi a vízügyet, míg az 1995. évi a vízgazdálkodást szabályozza. A kodifikációk során vezető szempont volt, hogy a vízgazdálkodásról szóló törvény szervesen épüljön be a magyar jogrendszerbe, vegye át és hasznosítsa a vízügyi jog bevált intézményeit és szabályait és az európai integráció követelményeire is figyelemmel a kontinentális jogrendszerekhez tartozzon akként, hogy alapelve nem a tiltás, a büntetés, hanem az állampolgárok önkéntes jogkövetése. Ezért a szabályok - főként a végrehajtási szabályok kövessék a bölcs alapigazságot: „Ne kívánd megjavítani azt, ami nem romlott el!” 1. A vízügyi igazgatás feladatai A vízügyi igazgatás szakigazgatási ágazat, amely leginkább feladataival jellemezhető. Ezek különösen:- a vízgazdálkodás, amely a vizek kellő hasznosításáról, hasznosítási lehetőségeinek megőrzéséről és kártételeik elhárításáról való gondoskodásban áll, továbbá a vizek egységes kezelése, amely azok rendezését, jó állapotban való fenntartását, valamint a velük való közérdekű rendelkezési jogot egységesen foglalja magában;- a vízügyi hatósági jogkörök gyakorlása;- a közcélú vízgazdálkodás szervezetrendszerének létrehozása és működtetése. a) A vízgazdálkodás A vízgazdálkodás nem jogi, de jogilag szabályozott tevékenység, jogi formák (normák) keretei között lebonyolódó műszaki-gazdasági és igazgatási folyamat. A vízgazdálkodást szabályozó jogi normák összességét vízügyi államigazgatási jognak nevezzük. A vizek szinte kizárólagos állami tulajdonát már korábban megszüntető, a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény után, az új szabályozás egységesen határozza meg a vizekre és a vízi létesítményekre vonatkozó új tulajdonjogi rendelkezéseket. így ezek az állam, a helyi önkormányzatok, a magánszemélyek és a személyi egyesülések (gazdasági társaságok, szövetkezetek) tulajdonában lehetnek. A Ptk. 172. §. rendelkezései szerint az állam kizárólagos tulajdonában vannak a föld méhének kincsei; a folyóvizek, a csatornák, a természetes tavak, valamint ezek medre; a folyóvíz elhagyott medre és a folyóvízben újonnan keletkezett sziget; valamint az országos vízi utak. A vízgazdálkodási törvény az állam kizárólagos tulajdonába sorolja továbbá a felszín alatti vizeket és azok természetes víztartó képződményeit; a természetes tavak közül a Balatont, a Velencei tavat, a Fertő tavat és a Hévízi tót, medreikkel együtt; az államhatárt alkotó vagy metsző folyókat, patakokat, bizonyos holtágakat, mellékágakat és azok medrét, megjelölt víztározókat, az árvízvédelmi fő védvonalakat és más vízi létesítményeket. Állami feladat a vízgazdálkodás országos koncepciójának kialakítása és az ebből adódó közfeladatok végrehajtásának megszervezése. Az ivóvíz bázisok vízkészletének védelme a vízügyi igazgatási és ennek keretében a hatósági feladatok szabályozása, ez utóbbiak ellátása. További feladat az állami tulajdonban lévő közcélú vízi létesítmények működtetése, az állami tulajdonú vizek és vízi létesítmények kezelése. Ide tartozik még a vizek kártételei elleni védelem megszervezése, a helyi közfeladatokat meghaladó védekezés. A helyi önkormányzat tulajdonában vannak törzsvagyonként a helyi önkormányzatoknak átadott vizek és vízi létesítmények, ideértve a vízi közműveket is. A közcélú vízi létesítmények közül „az országhatárt alkotó vizek, vízfolyások (vízfolyásszakaszok) kivételével” a fekvésük szerint illetékes települési önkormányzat tulajdonában vannak- azok a vízfolyások, amelyek teljesen egy település közigazgatási területén helyezkednek el;- azok a kisebb vízfolyások, amelyek a település közigazgatási területét nem hagyják el, feltéve, hogy a kártételeik elleni védekezés műszakilag önállóan elvégezhető;- azok a természetes állóvizek (tavak és holtágak), amelyek nincsenek közvetlen vízgazdálkodási összefüggésben más tulajdonában álló területeken elhelyezkedő vizeken. 214