Hámori Márton: Egészségtan. A katholikus népiskolák felső osztályai és az ismétlőiskolák számára (Budapest, 1906)

Bevezetés

B E V E Z E T E S. Az egészségről. Életünk, egészségünk Isten adománya, ezt gondozni kötelességünk, mert emberi rendeltetésünknek csak akkor felelhetünk meg igazán, ha egészségesek vagyunk. Aki egész­ségét, testi épségét, életét könnyelműen kockára teszi, ép oly bűnös, mint az, aki Isten akaratának elébe vágván, életét dobja el magától. «Az egészség kincs» — ezt tartja a közmondás. Kincs azért, mert a köznek is javára van, ha az egyes embe­rek egészségesek. Hogy mást ne említsünk, a beteg ember nem képes keresni, a készet fogyasztja, vagy ha nincs miből megélnie, embertársaira szorul, azok kénytelenek őt el­tartani. De mikor egészséges az ember? Akkor, ha minden szerve jól működik, ha testi és lelki erőinek teljes birtoká­ban van és azokat a maga és embertársai javára tudja és akarja fordítani. Az életben az ember egészségét ezer és ezer veszély fenyegeti, szükséges tehát, hogy ismerjük ezeket a veszé­lyeket; ismerjük egyrészt azért, hogy elkerülhessük őket, másrészt azért, hogy káros hatásuknak, ha mégis baj ért bennünket, elejét vehessük. De mindennekelött szükséges, hogy ismerjük az emberi test szervezetét, ismerjük az egyes szervek működését, mert ezek ismerete nélkül sem a káros befolyások ellen védekezni, sem akkor, ha bajban vagyunk, magunkon, vagy embertársainkon észszerűen segíteni nem tudunk. Mindezekre megtanít bennünket az egészségtan. 1*

Next