Hende Fanni - Kisdi Klára - Korondi Ágnes (szerk.): „Mestereknek gyengyének”. Ünnepi kötet Madas Edit hetvenedik születésnapjára (Budapest, 2020)
III. Liturgiatörténet és egyházzene
Egy késő középkori kassai pszaltériumról bízta, egy teljes inventáriumot készíttetett titkárával a fellelt értékekről.8 A jegyzékben feltűnik a templom korabeli, viszonylag gazdagnak mondható liturgikus könyvállománya: 19 misszále, 11 graduále, 8 (!)pszaltérium, 3 antifonále, 2 lekcionárium és 1 breviárium. A pszaltériumok egy része sajátos jelzővel szerepel a felsorolásban, ezek alapján két kötet nem a templomnak készült, csak utólag került a sekrestyébe, talán értékmentés céljából. Biztosan nem a plébánia zsolozsmáin énekeltek például a „Psalterium monachale” lapjairól, hiszen nevéből ítélve monasztikus szerzetesi szokások szerint írták,9 és egykor magánhasználatú könyv lehetett (hagyaték?) a „Psalterium parvum”. Mind között a legkülönlegesebb a „Psalterium vesperale in pergamena” megnevezés. A psalterium vesperale szókapcsolat egy kifejezetten ritka középkori könyvműfajt jelöl, és további magyarázatra szorul, ugyanis kétféleképpen érthető. Egyrészt „kötőjelesen”: eszerint egy teljes pszaltérium (zsoltárkönyv, himnárium, halotti zsolozsma) és egy vesperále (a vesperások és a kompletórium éves anyagát tartalmazó rövidített antifonále) együtt adná a könyv tartalmát. Másrészt jelzős szerkezetként: így a pszaltérium sajátosan rövidített változatát jelölné, amelyet a vesperásban és a kompletóriumban lehet elsősorban használni, de további énekeskönyvvel kiegészítve akár a többi hórában is. Ahogy alább látni fogjuk a PsCass épp az utóbbi összeállítást tükrözi, tehát a leltár idézett tétele feltételezhetően vizsgált kéziratunkra vonatkozik. Ezen adat már jóval több, mint a Radó idézte „helyi hagyomány”: a PsCass minden valószínűség szerint 1604-ben a Szent Erzsébet-templom könyvei között pihent. Természetesen az inventáriumi adat nem jelenti szükségképpen - miként azt a másik két idézett példa mutatja -, hogy a középkorban helyi énekesek használták a kódexet. 1604. november 11-én Bocskai István bevonult Kassára, és újra protestáns használatba adta a plébániatemplomot. Egy szűk emberöltőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az egri káptalan ismét visszakaphassa. Az újabb tulajdonosváltás évéből, 1671-ből fennmaradt ugyan egy leltár, ennek eleje azonban - ahol a templom liturgikus könyveit remélhetnénk - erősen hiányos, így nincs segítségünkre.10 Kemény Lajos szerint a sekrestyében őrzött könyveket 1763. július 18-án a plébánia épületébe vitték, 1781 -ben ott készült az elsőként említett jegyzék. A gyűjtemény nagyobb része azután a püspöki könyvtár állományába került.11 Amikor 1891-ben Récsei Viktor összeírta a püspöki 8 Az inventárium 1604. január 9-i keltezésű, lásd Illésy János: A kassai Szí. Erzsébet székesegyház könyvtárának jegyzéke 1604-ből. In: Magyar Könyvszemle 15 (1890/1-2), 23-28. Az inventárium újabb közlése: Kassa város olvasmányai 1562-1731. Sajtó alá rend. Gácsi Hedvig et al. Szeged, József Attila Tudományegyetem, Központi Könyvtár, Magyar Irodalomtörténet Tanszék, 1990 (Adattár XVI-XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 15), 84-88. A templom korábbi, 1516-ban és 1552-ben készített leltárai nem említenek könyveket, lásd uo. 9 Valószínűleg e kötetet azonosította „Psalterium Monasterii S. Martini in Wiblingen” címmel Récsei Viktor: A kassai Püspökségi Könyvtár codexeinek és incunabulumainakjegyzéke. Budapest, Homyánszky Ny., 1891, 3-4. A kéziratot a 14. század második feléből származónak véli. Vö. Sopko 1981, 172-173. 10 Az 1671. december 1-jén kelt leltár szövegét lásd Kassa város olvasmányai, 88. 11 Kemény 1891, 334. Sajnos a kassai levéltárban (Archív mesta Kosice) nem sikerült a Kemény által megtalált és csak részlegesen közölt dokumentum (nr. 1359/1797) nyomára bukkanni, valószínűleg elveszett. Emiatt legfeljebb valószínűsíthető, hogy a psalterium vesperale (PsCass) 1781-ben még a plébánia 429