Herczeg Ferenc: A fogyó hold - Príma Könyvek 3. (Budapest, 2011)
I. A föld is megrendül, Sok fül hírrel csendül: Ha trombitát fujatok. Gabriel Princeps Transsylvaniae* Esti szürkületben a doboló bástyán bőszükén dübörögni kezdett a nagy rézüst, a főkapu boltja alatt a bosnyákok Allah nevét ordították, a porkoláb pedig ünnepélyesen hozta a másfél fontos kulcsot, hogy bezárja a vastüskékkel spékelt tölgyfa kaput. Az utolsó pillanatban még bekéredzett a koppányi várba egy kódorgó hodsa, aki piros rojtokkal ékes csacsiján loholt a hosszú töltésen. Bebocsátást nyert, mert ismerték, a mókás Idrisz hodsa volt, akit magyarok és törökök Igric néven emlegettek. A porkoláb ingerkedve tomporán csapta a bikacsökkel, az újoncok elkezdtek kukorékolni és röfögni, azonban a hodsa ma nem volt mókás kedvében, ő csak szaladt a nagyságos úr elé és jelentette, hogy ma hajnalban váratlanul Budán termett a janicsárok főagája. Mert Igric hodsa volt a bég úr őnagyságának budai hírhordója. A főjanicsár egyenesen Sztambulból jön. Úgy hírlik, meg akarja vizsgálni a túladunai végházakat. Seregdeákot hozott magával, hogy rovásra vegyen minden sövénykarót és minden zabostarisznyát. De kínzó mestert is * Bethlen Gábor erdélyi fejedelem (a régi vagy idegen szavak magyarázatát lásd a kötet végén). 5