Hernádi Mária: A névre szóló állomás. Nemes Nagy Ágnes prózakölteményei (Budapest, 2012)
1. Líra és tárgyiasság
LÍRA ÉS TÁRGYIASSÁG A tárgyias líra az a költői szemlélet és módszer, amely Nemes Nagy Ágnes életművét egészében véve jellemzi és meghatározza: ő maga is mindvégig tárgyias költőnek vallotta magát. Lírája a tárgyias látásmód felfedezésének és a tárgyiasság költői nyelvére való rátalálásnak a jegyében fejlődik, alakulása elválaszthatatlan a módszertől. A költő a tárgyias líra legfontosabb képviselője a magyar irodalomban: nincs még egy alkotónk, akinek életművét ennyire egységesen és egészében határozná meg ez a szemléletmód. Tárgyias lírikusként a huszadik századi magyar irodalom történetében Nemes Nagy Ágnes szerepe egyedülálló. A tárgyiasság mint irányzat kialakulását, történetét, illetve a líratörténetben betöltött szerepét részletesen tárgyalja Bókay Antal Líra és (késő) modernitás2 című alapvető és invenciózus tanulmánya, ezért erre itt nem térek ki. Ez a fejezet arra tesz kísérletet, hogy a tárgyias líra fogalmának megvilágításához néhány adalékkal szolgáljon — a témához elsősorban Nemes Nagy Ágnes költészetének tanulságai felől közelítve, illetve a költő erre vonatkozó elméleti írásaiból kiindulva. 1.1. A tárgyias költészet mint dialogikus attitűdváltás A líra műnemének területén hagyományosan a megnyilatkozó szubjektum és annak belső világa áll a középpontban, tehát a lírai én érdeklődése szükségszerűen önmagára és saját belső folyamataira irányul. A tárgyias költészetben azonban a figyelem fókusza az énből a külvilágba helyeződik át, aminek következményeként a költői látásmód és a lírai nyelv radikálisan megváltozik. 2 Bókay Antal, Líra és (késő) modernitás. József Attila olvasásának poétikai hátteréről — B. A., Líra és modernitás -József Attila én-poétikája, Bp., Gondolat, 2005, 9-52. 9