Horváth E. János: Helyesírási gyakorlatok. Általános használatra (Budapest, 1906)

ELŐSZÓ. Simonyi után. ...A helyesírás szabályai arra tanítanak, hogyan kell szavainkat az általánosan elfogadott elvek és szokások sze­rint leírni. A helyesírás hosszú történeti fejlődés eredménye ; számos író és tudós szokásaiból és véleményeiből fejlődött. Ezért nem is minden izében egységes és következetes . .. Régente inkább csak az írók és tudósok írtak és olvastak,... ma ellenben az írás-olvasás a nemzetnek mindig szélesebb rétegeibe terjed és ezért mentül egyszerűbbé, könnyebbé kellene tennünk... Sokan most is úgy képzelik, hogy a helyes­írás csak a tudósok dolga, de azért mégis megkívánjuk, hogy már a tízéves gyermek helyesen írjon. A beszédbeli hangokat betűkkel fejezzük ki. Ennélfogva az írásnál főirányadó a kiejtés. De mert idők folytán úgy a kiejtés, mint az egyes szók értelme módosult, tekintetbe kell venni a szóelemzést, hagyományt, egyszerűsítést meg kapcsolatosságot. Ezen szempontok egybevetése után állapíttatott meg az új (iskolai) helyesírás, amelynek elsajátítását óhajtja meg­könnyíteni ez a füzet is, amennyiben minden tudományos ízű fejtegetést mellőzve, tisztán gyakorlatokat nyújt. A példákat közmondásokból, példabeszédekből, aztán a remekírók és bölcselők műveiből szedtem össze. Az idéze­teket azért nem jelöltem meg, mert 1. úgy is könnyű őket megismerni, 2. mert a sok szedéssel csak drágult volna a füzet. 1*

Next