Horváth Jenő: Történetszemléletünk egysége és a történelmi Magyarország. Karácsonyi és Franknói szellemi öröksége (Budapest, 1937)
mm*:::l|IJ« i||lf)i|ll|| up rÚ JABBAN többen foglalkoznak a kisebbségi kérdés történetével, de még mindig messze vagyunk attól, hogy olyan munkával rendelkezzünk, amely a magyarországi népek egyetemes történetét adja elő. Egy távolabbi követelmény, amelytől mindjobban eltávolodunk, az, hogy a magyar birodalom történetének egyetemes leírását adjuk. A magyar állam külső kapcsolatainak felkutatása nehezen indul meg és csak egyes viszonylatokban vagy események körül mutatja meg, hogy e kapcsolatok nem voltak olyan vértelenek, mint amilyeneknek feltüntetni szokták. Legyen szabad megújítanom e helyen két magyar történetíró emlékét, akik a felsorolt irányokban követendő példát adtak. Az egyik Karácsonyi János, a másik Fraknói Vilmos. A fiatalabb Karácsonyi János az, akivel kezdenem kell. Karácsonyi szegénynek született és a világi papság alsóbb rangfokozataiból lépésrőllépésre haladva érkezett el Szent László váradi káptalanának nagypréposti méltóságába, melyet, mint címzetes püspök, a legnehezebb időkben töltött be. Kis gyermekkorom óta ismertem őt: a káplánt és plébánost, a teológiai és egyetemi tanárt, a kanonokot és püspököt. Amint az idők múltak és amint megfigyelni alkalmam volt, láttam azt, amit mindnyájan láttunk, hogy Karácsonyi János magyar történelmi kutatásokkal, kritikákkal, életrajzok és különféle monográfiák megírásával foglalkozott. Nem célom azonban most végigmenni az ő egész munkálkodásán ; nem keresem annak jellegét és eredményeit; nem iparkodom megállapítani a rendszert és módszert, amelyek szerint dolgozott. Mindössze csak egy megfigyelést kívánok tenni. A maga idejében Karácsonyi János volt az egyetlen, aki a magyar történelemmel akként foglalkozott, hogy abból a magyarországi nemzetiségek történelmét sohasem feledte ki. Kétségtelenül voltak mások is, akik egyes nemzetiségek történelmével külön-külön foglalkoztak. De senki sem volt, aki több nemzetiség múltját egybefoglalta és azt a magyarság múltjával egybeolvasztotta volna. Karácsonyi egyformán otthon volt a horvát és a román történelemben, egyformán foglalkozott Spalatói Tamás krónikájával és az argesi püspökség eredetével. Maga tanult meg horvátul és románul; gazdag könyvtárában a dalmáciai horvát és az aldunai román kútfők egymás mellett sorakozva pihentek. Csendes munkájának fontosságát ma főleg abban látjuk, hogy ő kísérelte meg az első rendszeres egybefoglalást abban az irányban, hogy Magyarország története a magyar-