Initio non erat nisi gratia. Ünnepi kötet Dr. Erdő Péter tiszteletére 60. születésnapja alkalmából (Budapest, 2012)
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai (2012)
Az ultraliberális gondolkodás ártalmai 41 De idegenek számára a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical sorai is: „Arra születtem, hogy felnőtt is legyek, hogy továbbadjam egyszer az életemet. Arra születtem, hogy megszeressenek, s megszeressem én is azt, akit lehet. Végül arra jöttem én a világra, hogy elhiggyem azt, hogy nem éltem hiába.” (Adamis Anna: Arra születtem) A szingli általában nem köt házasságot, azzal a farizeusi indoklással, hogy őt a „papírforma” nem érdekli. Aztán, ha másodlagos okok miatt mégis vállalja a „papírformát”, lelkét akkor sem adja át senkinek, házasságában csak két bankszámla, két diploma vagy két (lélek nélküli) test egyesül. Többnyire azonban megelégszik a „pasikhoz”, illetve a „csajokhoz” kötődő szerelmi sikerekkel. Pechjére azonban a siker múlandó, csak a boldogság maradandó. Futó kapcsolatokért sehol sem árulnak maradandó boldogságot. Természetes, hogy a szingli szorult helyzetében, például öregségében nem várhat támogatást az általa tönkretett társadalomtól. A család, az egyházi vagy világi baráti kör védelmétől megfosztva előbb-utóbb kiszolgáltatottá, manipulálhatóvá válik az őt megteremtő és kihasználó hatalmak (elsősorban a piacot kereső, profitorientált erők) kezében. De nemcsak térben marad izolált az el nem kötelezett ember, hanem időben is. Előbb elveszíti kapcsolatát a múlttal, nem ápolja az ősök emlékét, nem érdekli szűkebb vagy tágabb hazájának történelme sem. Ezután elveszíti kapcsolatát a jövővel is. О legfeljebb köveket farag, de fogalma sincs arról, milyen érzés katedrálist építeni az ükunokáknak és az ükunokák unokáinak. Nemcsak a gótikus templomok építőinek belső világát nem ismeri, hanem azokét az emberekét sem, akik még öreg korukban is gyümölcsfákat ültettek, jól tudva, hogy ők már ezeknek gyümölcseit nem fogyaszthatják. A régi emberek öreg korukban is felelősséget éreztek gyermekeikért és unokáikért, vagyis a jövőért. A mának és a magának élő embertől viszont semmi sem áll távolabb, mint a jövőért érzett felelősség. b) A személyiség leépülése és szétesése Mint már föntebb említettem, a személyiség teljes kibontakoztatásához, a helyesen értelmezett önmegvalósításhoz nélkülözhetetlen, hogy az ember önmagából kilépve, önmagát másoknak odaajándékozva, önmagát - legalább a szó lelki értelmében - másokért föláldozva térjen vissza önmagába és találja meg önmagát.