Initio non erat nisi gratia. Ünnepi kötet Dr. Erdő Péter tiszteletére 60. születésnapja alkalmából (Budapest, 2012)

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai (2012)

38 Márfi Gyula munkával a legtöbb pénzt tudja megkeresni. Rákócziék még készek voltak meghalni „Istenért, a hazáért és a szabadságért”. Akinek a szabadságról torz fogalma van (totális függetlenség), annak torz fogalma van Istenről és a ha­záról is. Attól semmi sincs távolabb, mint hogy meghaljon akár Istenért, akár a hazájáért. - Figyeljük meg, hogy a politikai pártok már a legalapve­tőbb nemzeti érdekekben sem tudnak megállapodni, és ezekért sem tudnak együtt szavazni. Szétesnek a falusi és a városi közösségek is, meggyengülnek a munkahelyi kollektívák, és sajnos egyre nehezebb egyben tartani a vallási (templomi, plébániai) közösségeket is. - Az úgynevezett akadálymentesítés is azért vált sürgetővé, mert nincs közösségi szellem az iskolákban és a munkahelyeken sem. Régen a gyermekek versengtek azért, hogy ki vigye fel mozgássérült osztálytársát az emeletre. Ma már nem viszi fel senki: „Ott van a lift, menj föl azzal! ” A liftnek azonban nincs lelke, a lift nem tud szeretni... A fentiek után nem csodálkozhatunk azon, hogy szétesnek a házasságok, és szétesik ezzel a család is. Ez egyébként természetes következménye annak a laza erkölcsi felfogásnak, amely szerint az élettársak és az egynemű partne­rek nem rosszabbak, mint a hitvesek, csak - úgymond - „mások”. A házas­ságkötéseket többnyire könnyed, felelőtlen kapcsolatteremtések előzik meg. Ezek az igénytelen, lélek nélküli kapcsolatok nagyon gyakran a testben kez­dődnek és testi vonalon is végződnek. Aki pedig megszokta az ilyen igény­telen kapcsolatokat, az esetleg sosem lesz képes arra, hogy valakit egészen elfogadjon és önmagát is egészen átadja valakinek. Nem ismeri az igazi sze­retet és szerelem nagy kalandját, ezért zárva maradnak előtte a szépségnek, az örömnek és a beteljesedés érzésének azon tartományai, amelyek csak a teljes önátadást és elfogadást ismerők számára nyílnak meg. Mi marad még „az elveszett, szép családok” után? Nem marad más, mint a maffia, az érdekközösség, amely természetesen meghal a közös érdekek határainál. És marad az egyén számára a már említett kozmosz, az „üres űr­ben tántorgó világ” (József Attila), benne a sok-sok „milljom árvasággal” (Tóth Árpád). - Végül megszűnik ez az árvaság is, hisz gyermekek híján bezárnak a bölcsődék, az óvodák és az iskolák, utasok és lakosok híján megszűnnek a vasútállomások és a vasutak, az orvosi rendelők, a kórházak és a templomok, illetve az istentiszteletek. Végül bezár maga az ország is... Ha azt akarjuk, hogy ez mégse következzék be, mindenekelőtt imád­koznunk kell, mert „hathatós az igaz ember buzgó könyörgése” (Jak 5,16). „Világnak világa, Magyarország, adjon a Teremtő békét neked. Világnak világa, Magyarország, lehess olyan, amilyen voltál” (a Kormorán együttes dalából).

Next