Initio non erat nisi gratia. Ünnepi kötet Dr. Erdő Péter tiszteletére 60. születésnapja alkalmából (Budapest, 2012)
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai (2012)
38 Márfi Gyula munkával a legtöbb pénzt tudja megkeresni. Rákócziék még készek voltak meghalni „Istenért, a hazáért és a szabadságért”. Akinek a szabadságról torz fogalma van (totális függetlenség), annak torz fogalma van Istenről és a hazáról is. Attól semmi sincs távolabb, mint hogy meghaljon akár Istenért, akár a hazájáért. - Figyeljük meg, hogy a politikai pártok már a legalapvetőbb nemzeti érdekekben sem tudnak megállapodni, és ezekért sem tudnak együtt szavazni. Szétesnek a falusi és a városi közösségek is, meggyengülnek a munkahelyi kollektívák, és sajnos egyre nehezebb egyben tartani a vallási (templomi, plébániai) közösségeket is. - Az úgynevezett akadálymentesítés is azért vált sürgetővé, mert nincs közösségi szellem az iskolákban és a munkahelyeken sem. Régen a gyermekek versengtek azért, hogy ki vigye fel mozgássérült osztálytársát az emeletre. Ma már nem viszi fel senki: „Ott van a lift, menj föl azzal! ” A liftnek azonban nincs lelke, a lift nem tud szeretni... A fentiek után nem csodálkozhatunk azon, hogy szétesnek a házasságok, és szétesik ezzel a család is. Ez egyébként természetes következménye annak a laza erkölcsi felfogásnak, amely szerint az élettársak és az egynemű partnerek nem rosszabbak, mint a hitvesek, csak - úgymond - „mások”. A házasságkötéseket többnyire könnyed, felelőtlen kapcsolatteremtések előzik meg. Ezek az igénytelen, lélek nélküli kapcsolatok nagyon gyakran a testben kezdődnek és testi vonalon is végződnek. Aki pedig megszokta az ilyen igénytelen kapcsolatokat, az esetleg sosem lesz képes arra, hogy valakit egészen elfogadjon és önmagát is egészen átadja valakinek. Nem ismeri az igazi szeretet és szerelem nagy kalandját, ezért zárva maradnak előtte a szépségnek, az örömnek és a beteljesedés érzésének azon tartományai, amelyek csak a teljes önátadást és elfogadást ismerők számára nyílnak meg. Mi marad még „az elveszett, szép családok” után? Nem marad más, mint a maffia, az érdekközösség, amely természetesen meghal a közös érdekek határainál. És marad az egyén számára a már említett kozmosz, az „üres űrben tántorgó világ” (József Attila), benne a sok-sok „milljom árvasággal” (Tóth Árpád). - Végül megszűnik ez az árvaság is, hisz gyermekek híján bezárnak a bölcsődék, az óvodák és az iskolák, utasok és lakosok híján megszűnnek a vasútállomások és a vasutak, az orvosi rendelők, a kórházak és a templomok, illetve az istentiszteletek. Végül bezár maga az ország is... Ha azt akarjuk, hogy ez mégse következzék be, mindenekelőtt imádkoznunk kell, mert „hathatós az igaz ember buzgó könyörgése” (Jak 5,16). „Világnak világa, Magyarország, adjon a Teremtő békét neked. Világnak világa, Magyarország, lehess olyan, amilyen voltál” (a Kormorán együttes dalából).